Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

szára, hogy amikor Fudur (d) István nevű Zakachy-i jobbágyának [1353.] november 25én (in Katerine virg.) ellopott két ökrét emberei megtalálták Kege-i Márton fia: János istállójában és Zonuk vármegye egyik szolgabírájával: Pete fia: Synka-val, valamint Zyrma-i Tamás, Miklós, István és Feyes (d) Péter nevű négy szolgájával Kege-be ment az ökrök elhozása végett, a tolvaj János László és János nevű fiai megpróbálták az ökröket elmenekíteni. Az őket üldöző szolgái azonban a László nevű fiú lovát megsebesítették, magát a fiút elfogták, tőrét (gladium bicellum), köpenyét és a megdöglött ló bőrét, bűnjelek gyanánt, a Zonuk megyei ispán és szolgabírák december 2-án (f. II. p. Andree ap.) tartott ítélőszékén bemutatták. Az elfogott László fiút azonban apja, András és Jakab nevű fiai, valamint Kege-i Simon fiai: Lőrinc és János segítségével erőszakos támadással közben kiszabadította, Erdei (d) Jakab két szolgájának tíz márkát érő lovait, fékkel és nyereggel, valamint három márkát érő köpenyükkel együtt elvették, Zyrma-i Tamást pedig két nyíllövéssel halálosan megsebesítették, majd az elkobzott tárgyakat és lovakat, alávaló ürügyként, Márton fia: János a december 2-i ítélőszékre szintén beküldte. Zonuk vármegye részéről a fentebb említett Pete fia: Synka szolgabíró megállapította, hogy a lopott ökrök nyomai Kege-n világosan Márton fia: János házához vezettek. Belefoglalva a Szatmár megyei szolgabírák 1354. február 13-i jelentésébe (749. sz.), Zichy cs zsélyi lt: DL 77085. • Közlés: ZOkm II. 551-552. — DocRomHist C, X. 254-257 (román fordításban is). 747. 1354. január 30. (Bude, XVIII. d. oct. Epiph. dom.) Kunth Miklós erdélyi vajda és Zonuk-i ispán Zorwad-i László fia: Miklóst pervesztesnek nyilvánítja arra az esetre, ha kellő módon nem tudja tisztázni, hogy előző ítéletének megfelelően január 13-án (in oct. Epiph. dom.) miért nem jelent meg előtte, noha Saswar-i Pál fia: Márton, urának: Chahol-i Nagy (Magnus) János magisternek a Warad-i káptalan ügyvédvalló levelével megbízott képviselőjeként 16 napon át várakozott reá. — Hátlapján azonos írással: Pro magistro Iohanne magnó de Chahol contra Nicolaum filium Ladislai de Zorwad iudicialis. Eredeti, papíron, hátlapján zárópecsét töredékével, Kapy cs lt: DL 64044. 748. 1354. február 7. (f. VI. p. Purif. Marié virg.) A Warad-i egyház káptalana bizonyítja, miszerint a Matthias-Horuatha nevű (Crazna vm) birtokért egymással eddig perben álló Crazna megyei felek, fogott bírák közvetítésével úgy egyeztek meg, hogy Kechel-i Jakab fia: Miklós Zoluathew nevű (Crazna vm) földjét és Matthias-Horuatha birtokot, minden tartozékával együtt, visszaadja Horuathy-i Gergely fia: Jánosnak és lemond e jószágokkal kapcsolatos minden jogigényéről. Ennek ellenében viszont Gergely fia: János Sadan-Horuatha nevű birtokának felét örökérvényűén átengedi Jakab fia: Miklósnak és örököseinek az alábbi módon elkülönítve: Hoc modo fúisset distincta et seperata videlicet vicus simplicis ordinis a parte possessionis Kechel, térre autem usuales eiusdem portionis possessionarie sic fúissent distincte, ut iidem retulissent, inciperent a quodam monte Mikloshegye vocato a plaga orientali, iuxta eundem montem esset meta terrea. Hinc progrediendo transiret per quasdam metas currentes, que quidem mete currentes separarent eandem possessionem Horuath a quadam terra Bogard vocata et perveniret ad finem possessionis Sadan-Horuatha a parte orientali existentem. Deinde per médium eiusdem ville Sadan-Horuatha curreret ad angulum horti Ioannis dicti Wzturgar