Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

738. 1353. december 24. (Avinione, IX. Kai. Ianuarii) [András erdélyi püspök] a Páduában művészeteket (in artibus) tanuló Tövis-i (de Spinis) Simon fia: Simon erdélyi egyházmegyei klerikus számára a Wach-i egyházban kanonokságot kér [VI. Ince] pápától. Eredeti, regisztrumbejegyzés, Vatikáni lt. • Közlés: RegSuppl II. 52. sz. • Regeszta: DocRomHist C, X. 245. 739. 1353. december 24. (Avinione, IX. Kai. Ianuarii) VI. Ince pápa váci kanonoki javadalmat adományoz Tövisi (de Spinis) Simon fia: Simon kanonoknak és beiktatásával a zágrábi püspököt, az avignoni Szt. Agricola-egyház dékánját és az óbudai prépostot bízza meg. Eredeti, regisztrumbejegyzés, Vatikáni lt. f Regeszta: TTár 1895. 67 (135. sz., Áldásy A.). — DocRomHist C, X.245-246. 740. 1353. december 24. (Avinione, IX. Kai. Ianuarii) VI. Ince pápa - András erdélyi püspök kérésére - Tövisi (de Spinis) Simon fia: Tamás erdélyi egyházmegyei klerikusnak Warad-on kanonokságot adományoz az erdélyi egyházmegyei Crazna-i főesperesség megtartásának engedélyezésével. A beiktatással az esztergomi érseket, az avignoni Szt. Agricola-egyház dékánját és az aradi főesperest bízza meg. Eredeti, regisztrumbejegyzés, Vatikáni lt. • Közlés: Theiner: MonHung II. 17. — Táutu: Fontes X. 106-107 (1354-re keltezve). • Regeszta: TTár 1895. 67 (137. sz., Áldásy A.). — DocRomHist C, X. 246-247. 741. 1353. december 24. (Avinione, IX. Kai. Ianuarii) VI. Ince pápa az erdélyi egyházmegyéből való Henning fia: Hedenricus özvegyének: Margaretnek, valamint Henrik fia: (másképp Phuenslim-nek mondott) Péter világi személynek megadja az általuk kért feloldozást. Eredeti, regisztrumbejegyzés, Vatikáni lt. I I Regeszta: TTár 1895. 67 (136. sz., Áldásy A.). — DocRomHist C, X. 246. [TJ 742. 1353. (in descensu campestri ad Nyr prope Bihor posito) András magister erdélyi vajda és Zonuk-i ispán, korábban a székelyek ispánja, a király külön parancsára, utasítja Orbánt, a Waarheghy-i királyi várnagyot a székelyek által a régi uralkodók parancsára emelt, de jelenleg elhanyagolt és a tatárok minapi betörésekor megrongálódott végvár kijavítására a pogányok, tatárok és besenyők támadásai elleni védekezés érdekében. E munkálatok terhe alól a Lwhfew birtokok mentesítettek. Ha a hegyek között emelt Zechelneez nevű elhagyott őrtornyot már nem lehetne kijavítani vagy kastéllyá átépíteni, rombolják le, fenntartván a király tulajdonjogát az erődítményhez tartozó területre vonatkozóan. Eredetije ismeretlen, kéziratos szövege a szebeni Rosenfeld-másolatgyűjteményben és Kemény József kéziratos okmánytárában (DiplSupp I. 408) található. A XIX. század első feléből való kétségtelen hamisítvány hiszen a megadott időpontban az oklevél kibocsátójaként szerepeltetett Lackfí András nem volt erdélyi vajda és ezt a méltóságot akkor Kont Miklós töltötte be (vö. Engel: Archontológia I. 12), de a napi keltezés elhagyása sem volt szokásos az erdélyi vajdák kancelláriai gyakorlatában, és a keltezés helyének megnevezési módja, valamint a szövegezés több inkább újkori nyelvi sajátsága szintén gyanúra adnak okot. Kemény József ugyan Schuller: