Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)
OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)
Miklós nádor és a kunok bírája, Miklós erdélyi vajda és Zonuk-i ispán, a tárnokmesteri szék betöltetlen, Tamás comes országbíró, Domokos macsói, Miklós Zeurin-i bán, Pál a királyné tárnokmestere, Olivér a királyné udvarbírája, Leukus étekfogó és pohárnokmester, Dénes lovászmester és Simon comes Poson-i ispán. — A plica belső oldalán XV. századi rájegyzés: Nóvum transscriptum impetierunt iuxta propositionem principis cum Karulus libertates, quas a Stephano habuissent, quas contulit primo sigillo ... et distincto ... quas impetierunt confirmari cum sigillo habito et deperdito in Transalpinis, deinde Petrus Magnus tertio sigillo fecit confirmari, quas Dauid exhibuit Lodovico et confirmavit primo sigillo suo anno trecentesimo LIII et deperdito versus Bosnam, postremo secundo sigillo suo, ut prius inspicitur scriptura parva omnia confirmavit. —XVI. századi rájegyzés: Littere Ludovici et Karoli regum super antiquas libertates de electione plebani. Eredeti, hártyán, két rongált függőpecséttel, Kolozsvár v lt, Privilegia, fasc. J., nr. 2 (A városnak a KvNLt által őrzött levéltárában jelenleg nem volt fellelhető). A király második pecsétjével való megerősítéssel kapcsolatos záradék szokásos szövege 1365. szeptember 3-án kelt. A havasalföldi és boszniai pecsétvesztéssel kapcsolatos, hevenyészett írású rájegyzésben V. István kiváltságlevelére (CDTrans I. 298. sz.) és a király harmadik pecsétjével való megerősítést kérelmező Nagy (Magnus) Péter nevére történik utalás. • Közlés: KvOkl I. 34-36. — Ub II. 96-97. — DocRomHist C, X. 196-199 (román fordításban is). 708. 1353. március 31. (Bude, oct. Pasce) I. Lajos király tanúsítja, hogy színe előtt néhai István horvát és szlavón bán fia: Dénes tárnokmester [!] - anyja végső akaratát követve - visszaadta a szintén megjelent Georgyn-i (d) Péter fia: Jánosnak és általa örököseinek Jaara és Abafája nevű (Torda vm) birtokokat minden haszonvételükkel együtt, melyek - miután János testvérét: Istvánt, mint országos gonosztevőt, az erdélyi részek esküdt ülnökei és nemesei több rendbéli közgyűlésükön levelesítették - apjának, mint akkori erdélyi vajdának a kezére háramlottak, noha János örökségét képezték. Cserében pedig ugyanazon Péter fia: János lemond a Wizzamos mellett fekvő Zentgeorgh nevű (BelsőSzolnok vm) birtokra vonatkozó minden jogáról és jogigényéről, mely birtok a fentiekhez hasonló módon került István egykori bán, mint bíró kezére, és az ő kérésére a király [1350. május 1. után kelt oklevelével Felpestesi] János fia: Lászlónak és testvéreinek: Egyednek, Jánosnak és Istvánnak adományozta (565. sz.). Ha ő vagy utódai Zentgeorgh birtokért mégis pert indítanának, hatalomvesztő párbaj vétségében marasztaltassanak el. Továbbá minden e birtokra vonatkozó oklevelet át fog adni az említett János fiainak, s ha némelyeket mégis visszatartana, azok érvénytelennek minősüljenek. Ái I. Lajos király 1375. május 19-i oklevelében, melynek 1577. március 31-i átirata 1900-ban még megvolt a Makray család felpestesi levéltárában. • Közlés: HunyadmEvk 11/1900. 167-168 (Amlacher A., magyar fordításban). — DocRomHist C, X. 199-201 (román fordításban is). 709. 1353. április 3. (Bude, f. IV. p. oct. Pasce) I. Lajos király az erdélyi fehérvári egyház (AlbTr) káptalanához. Küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében Galaz-i Demeter fia: János, Zawa-i Márk, szentegyedi (de Sancto Egidyo) Wos (d) János vagy Reche (d) Lőrinc fia: Balázs közül az egyik királyi emberként, miután meggyőződött arról, hogy az tényleg az uralkodóra háramlott, a szomszédok jelenlétében határolja körül az erdélyi részekben (in partibus Transsiluanis) levő Doboka vármegyei Kereztus nevű birtokot, erősítse meg határjeleit és új adomány címén, örökjogon iktassa hívének:
