Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

683. 1353. január 25. (Torde, VI. d. quind. Epiph. dom.) István erdélyi alvajda Hench fia: Paul ügyvédjének: Torda-i Maglas (d) Miklósnak Miklós erdélyi vajda Tordán az erdélyrészi nemesség összessége számára január 20-án (in quind. Epiph. dom.) kezdett közgyűlésén emelt azon panaszára, hogy László fia: István magister megölte Hench fia: Paul fiát: Stephant, amit azonban ő tagadott, úgy döntött, hogy a bevádolt január 26-án (sab. p. Conv. Pauli ap.), azaz a közgyűlés hetedik napján, Tordán 12 hasonló rendű személlyel együtt esküvel bizonyítsa ártatlanságát, minthogy a felperes ügyvédje nem vállalkozott keresete bizonyítására. — Hátlapján azonos írással: Pro Stephano filio Ladislai contra Nicolaum dictum Maglas super facto iuramenti sabbato proximo post festum Conversionis beati Pauli apostoli Torde fiendi memorialis. Eredeti, papíron, hátlapján zárópecsét nyomával, Teleki cs mvhelyi lt: DL 73666. • Közlés: TelOkl I. 95-96. — Ub II. 90-91. — DocRomHist C, X. 177-178 (román fordításban is). 684. 1353. január 29. (Torde, X. d. quind. Epiph. dom.) Konth Miklós erdélyi vajda és Zonuk-i ispán az erdélyi részek minden rendű-rangú lakója számára, a király írásos parancsára január 20-án (in quind. Epiph. dom.) Tordán kezdett generális congregatioján a Beke nevű földet visszaítéli Deesakana városának és az arra rokonság címén igényt formáló Nema-i nemesek: Petew, László és Tamás keresetét elutasítja, minthogy a bíróság Tamás vajda 1321. november 4-i (CDTrans II. 410. sz.) és az erdélyi káptalan 1322. május 8-i, általuk felmutatott határjáró oklevelét gyanúsnak nyilvánította azon az alapon, hogy Nema-i Mihály abban az időben Tamás vajda nótáriusa volt. A megnevezett nemesek tehát nem tudták bizonyítani állításukat, hogy Beke azért illeti meg őket, mert az azt magtalan ember jószágaként a királytól magának megszerző Sous (d) Péterrel osztozatlan atyafiak. Desakana bírája: Lőrinc deák viszont bizonyította, hogy Beket 27 márka ezüstért Soustól megvásárolták és azt 1321-ben azért nem adhatták el a némái nemeseknek, mert a városok és királyi falvak a környékükbeli nemesekkel birtok adás-vételi ügyleteket a király engedélye nélkül nem köthetnek. - Konth vajda az oklevelet kisebbik pecsétjével erősíti meg, miután a nagyobbikat a külső Hunya-i [!] nemesek részére Zenthdemeter-en [!] tartandó congregatiora küldte el. Ái Bergzaberni Vilmos pécsi püspök, királyi kápolnaispán és titkos kancellár 1367. november 30-i oklevelében, Dés v lt (DF 253314). • Közlés: Ub II. 91-93. — DocRomHist C, X. 178-183 (román fordításban is). • Regeszta: TörtLapok 1/1874. 411 (K. Papp M.). 685. 1353. január 30. (Bude, f. IV. a. Esto mihi) I. Lajos király bizonyítja, hogy Baturi Bereck fia: János fia: László magister Zabolch-i ispánt, szolgálataira való tekintettel, abban a kegyben részeltette, hogy rokonai a szerzett birtokaiból, azaz a Karazna vármegyei Horuat, a Zabolch vármegyei Kyralteluke és Nogfolu, a Zathmar vármegyei Thaagh, továbbá a Byhor vármegyei Suuegd nevű fél birtokból nem részesülhetnek, hacsak ő maga nem akarná azokat felosztani. — Hátlapján a pecsét alatt azonos kéz írásával: Relatio Symonis, filii Mauritii. —Egykorú kéz írásával: Littera gratiosa. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett felségpecsét nyomával, DL 30119. • Közlés: AOkm VI. 19-20. — DocRomHist C, X. 183-184 (román fordításban is).