Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

és egyéb birtokokra vonatkozó összes oklevelet, hogy azokról a budai káptalanban másolatot állíttasson ki magának. László mentesnek nyilvánította Simon magistert. Tartalmi ái Bebek Imre országbíró 1390. február 21-i és április 9-i oklevelében (DL 29992, 30099), valamint Garai Miklós nádor 1409. március 13-i oklevelében (DL 31053). A leírás szerint az oklevelet privilégiális alakban, chirografáltan állították ki. • Közlés: CDHung 1X74. 663-664 és X/4. 850 (tévesen 1356-ra keltezve). — DocRomHist C, X. 133-134 (román fordításban is). 659. 1352. június 14. (V. f. p. Anthonii conf.) A Clusmunustra-i Szűz Mária-egyház konventje bizonyítja, hogy Acyl (d) János és ifjabb Wos (d) Miklós magisterek kérésére június 12-én (f. III. a. Anthonii conf.) velük együtt kiküldte őrszerzetesét: Péter frátert Szentegyedre (in villam Sancti Egidii) Mihály, Kereztus-i nemes betegágyához, aki tanúbizonyságuk előtt kijelentette, hogy lelkét a konvent [korábbi] kötelezőlevelének megfelelően életében és halála után a kolozsmonostori egyházra, valamint nevezett Jánosra és Miklósra bízta. Minthogy Mihály másnap meghalt, János és Miklós, Péter fráter jelenlétében, ünnepélyesen eltemettette és elvégeztette a szertartásokat Mihály lelkiüdvéért. Ái az erdélyi káptalan 1352. október 10-i oklevelében (672. sz.), Wass cs lt (DF 252760). • Közlés: DocRomHist C, X. 137-138 (román fordításban is). • Regeszta: WassLt 97. sz. 660. 1352. június 27. (in Pylys, in Lad. reg.) Erzsébet királyné Lőrinc [fia:] Miklós erdélyi vajdának és Zonuk-i ispánnak. A Brasso-i plébánosok ama panaszára, hogy a vajdai emberek és főként Zemere alispán emberei annak ellenére, hogy István erdélyrészi herceg annak idején már mentesítő levelet adott nekik (620. sz.), tizedük negyedrészét maguknak akarják beszedni, megtiltja, hogy világi személyek egyházi dolgokba beavatkozzanak. Alárendeltjeit tehát ilyen értelemben utasítsa. — Hátlapján a pecsét alatt: Commissio regine. Eredeti, papíron, hátlapján befüggesztett gyűrűspecsét töredékeivel, a barcasági szász ev. káptalannak jelenleg a Honterus-közösség brassói lt-ban lévő anyagában (DF 286670). — Másolata: DL 37040. • Közlés: Grundverfassungen I. 46. - SbgQuartalSch 4/1795. 140 (Seivert, J.). — Schlözer I. 32 (mindhárom töredékesen). - CDHung IX/2. 164-165. — Teutsch: Zehntrecht 122. — Ub II. 86-87. — DocRomHist C, X. 138-139 (román fordításban is). I Regeszta: Bónis: Szentszéki regeszták 1170. sz. 661. 1352. július 2. (Avinione, VI. Non. Iulii) [I. Lajos király] testvére: István [sárosi és szepesi] herceg kancellárja: Brunna-i Berthold fia: Péter részére kanonokságot kér [VI. Kelemen] pápától az erdélyi egyházban, győri lectorsága és eddigi egyéb javadalmai megtartásának engedélyezése mellett. Eredeti, regisztrumbejegyzés, Vatikáni lt. 7 Közlés: RegSuppl I. 513. sz. — Smiciklas XII. 108. • Regeszta: DocRomHist C, X. 141. 662. 1352. július 15. (Avinione, Id. Iulii) VI. Kelemen pápa I. Lajos magyar királynak. Támogatja azt a szándékát, hogy kemény kézzel elűzi az országával szomszédos területen élő szakadárokat és hitetleneket, akik királysága lakóinak sok kárt és alkalmatlanságot