Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

567. 1350. július 7. (Bude, f. IV. p. oct. Ioh. bapt.) I. Lajos király udvari lovagja: Jakch magister kérésére megerősítve átírja a váradhegyfoki (de promontorio Waradiensi) Szt. István-konvent 1350. március 6-i jelentését (560. sz.) Mon birtok vásárolt felébe történt iktatásáról és határának megállapításáról. — A szöveg élén és a hártya alsó szélén: Relatio Benedicti dicti Zárka ex parte Stephani ducis. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, Vay cs berkeszi lt: DL 96315. 568. 1350. július 7. (f. IV. p. oct. Nat. Ioh. bapt.) A Kulusmonustra-i Szűz Mária-egyház konventje előtt Berekenes-i Ws fia: Miklós a Huzyuer nevű erdő hatodrészét, mely jog szerint Bothaza birtokhoz tartozik, 54 garasával számított hat márkáért és ménesbeli három kancáért visszaengedi Both fia: János fia: Gálnak, valamint fiainak, továbbá unokatestvéreinek: László fiainak: Györgynek és Miklósnak, nem akarván törvényes jussukat lelke üdvének kárára tovább is figyelmen kívül hagyni. Eredeti, hártyán, függőpecsétje elveszett, Suky cs lt (DF 255325). — Ái I. Lajos király 1379. június 28-i oklevelében, Suky cs lt (DF 255276). FI Közlés: DIR C, veacul XIV, vol. IV. 545-546, 698, 733 (román fordításban is, hasonmással). 569. 1350. július 13. (Bude, in Margarete virg.) I. Lajos király utasítja a Clusmonustra-i Szűz Mária-egyház konventjét, hogy küldje ki tanúbizonyságát Gyulay-i Gyula fia: János vagy Gyurfalua-i Mihály fia: János királyi ember mellé annak megvizsgálására, hogy az Almás folyótól a remete templomáig terjedő, Pagan (d) István által Banka-nak nevezett föld, valamint Kendurmezeu, Galpuna és Ketteusmezeu - most a szomszédok kezén levő - birtokok valóban Brasso-i Jakab és testvérei I. Károly királytól adományul nyert tulajdonai-e, mint azt előtte Jakab állította. Belefoglalva a kolozsmonostori konvent 1350. szeptember 16-i jelentésébe (572. sz.), DL 27140. • Közlés: AOkm V. 403-404. — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 546 (román fordításban). 570. 1350. július 23. (Deua, II. d. Marié Magd.) István erdélyi vajda és Zonuk-i ispán bizonyítja, hogy András magister fia: Sándor, Elya-i nemes, és testvére: Erne magister közösen bejelentették előtte, miszerint amikor az Elya nevű birtokukhoz tartozó román jószágaikat (possessiones eorum Olacales) kétfelé osztó határvonal miatt a Hunyad vármegyei ispán és szolgabírák előtt hosszú idő óta folyó perükben Erne magister hatodmagával le akarta tenni a földesküt, fogott bírák közbelépésére az alábbi felosztásban állapodtak meg: A két rész között legyen a határvonal a Nogzad vize a Marosba torkolásától kezdve fel a forrásáig és Keres határáig. A Nogzad folyásától keletre eső rész Sándor magister és utódai, a nyugatra eső viszont Erne magister és utódai tulajdonába kerül úgy, hogy a szántókat, kaszálókat, réteket mindketten csak a maguk részében, de az erdőket, ezek haszonvételét, az állattartást szolgáló legelőket román falvaikban ezután is közösen használják. Elya nevű magyar falujukat pedig, ahol mindketten laknak, úgy osztották fel, hogy északról a Vok (d) Miklós és Zeuch háza, illetve a Dico (d) Miklós, valamint Nerges (d) Miklós háza között a Marosig terjedő utca legyen a határ kettőjük része között. A falunak az utcától keletre eső felét Sándor magister és utódai, a nyugatra eső felét pedig Erne magister és utódai kapták. Ahány kert jutott Sándor magister jobbágyainak a