Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

és egyéb javait a király részére foglalják le. Ezért megtiltja, hogy bármelyikük segítséget nyújtson a nevezett püspöknek, vagy ellenállva megtagadja a segítséget a két Domokos számára. Aki másképp merészel cselekedni, utódaival együtt örökös hűtlenségbe esik. Ái a kolozsmonostori konvent 1350. szeptember 28-i oklevelében (574. sz.), DL 26373. • Közlés: MSion 1867. 362-363 (Esterházy J., vö. Sz 2/1868. 90-94). — AOkm V. 337-338. — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 520 (román fordításban). • Regeszta: Bónis: Szentszéki regeszták 1109. sz. 547. 1349. november 12. (f. V. p. oct. Omn. sanct) A Kolosmonostor-i konvent bizonyítja, hogy Vas (d) Miklós magister Klus-i ispán, valamint szolgabírái: Domokos fia: János és Deseu 50 márka kötés alatt kelt figyelmeztető oklevele értelmében (secundum tenorem et formám litterarum memorialium) előtte november 12-én négy-négy fogott bíróval megjelenő felek közül János azzal vádolta testvérét: Gyereut, hogy a testvéreivel való osztozáskor neki jutott Sobok birtokból és Berend birtok feléből kivetette őt és a kiűzése során 50 márka kárt okozott neki. Minthogy Gyereu mindezt tagadta, a fogott bírák úgy döntöttek, hogy Gyereu a következő harmadik pénteken (azaz december 3-án) 15 hasonló nemes társsal a konvent színe előtt tegyen esküt arról, hogy nem követte el azokat, amikkel vádolják. — Az eredeti hátirata: Pro magistro Gyereu contra Iohannem fratrem germanum suum ad tertiam feriam sextam in Clusmonostra deponenda juramentalis. Egyszerű másolat, papíron a XVIII. századból, Kemény cs malomfalvi lt (DF 252681). Az egykori eredeti leírása: Erantque sigillo ejusdem conventus authentico, cerae flaveae simplici ab extra impresso comunitae et roboratae, tunc clausae confectae et emanatae. 548. 1349. december 7. (Bystricia, II. d. Nicolai conf.) András magister székely, Brassou-i, Zathmar-i és Maramaros-i ispán a (gyula)fehérvári egyház káptalanának. Minthogy I. Lajos király szóbeli parancsára Gegus fia: Jánost vissza kell vezesse a Kopus-i és Valdhyd-i hospesek vagy szászok által elfoglalt Lapus nevű földjének birtokába, küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében Vruzfaya-i István magister az iktatást elvégezhesse. — Hátlapján azonos írással: Honestis viris et discretis capitulo ecclesie Albensis, amicis suis reverendis. Eredeti, hártyán, hátlapján zárópecsét töredékei és levéltári jelzet Huszti András írásával, DL 4098. • Közlés: CDHung IX/1. 735-736. — SzOkl I. 57-58. — Ub II. 72. — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 522-523 (román fordításban). 549. 1349. december 13. (Bistricia, in oct. Nicolai conf.) András magister székely, Brassou-i, Zathmar-i és Maramoros-i ispán bizonyítja, hogy miután I. Lajos királytól Gyulafehérváron (in Alba Gyule) kapott szóbeli parancsra az erdélyrészi nemesek, valamint Szeben (Chybiniensis) és más székek seniorai és lakói körében lefolytatott vizsgálat tisztázta, hogy a Kopus-i és Valdhyd-i szászok által elfoglalt Lapus föld Gegus fia: János Vyfalu nevű ősi birtokának határán belül fekszik, azt Megyes-i ofüciálisa: Vrusfaya-i István útján visszaiktatta tulajdonosának, a Kopus-i és Valdhyd-i szászoknak pedig örök hallgatást parancsolt. — Az oklevél élén: Relatio Ladislai filii Michaelis. — A hártya alsó