Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

Marié) tűzi ki határnapul Wruzfa-i István számára, amikor felelnie kell Myhalchhaza-i Myhalch fia: László felperes ama álláspontjára, miszerint Myhalchhaza másként Kuzepwynch birtok negyedrészére, melyet nővére fiának, nevezett Wruzfa-i Istvánnak, apjuk ajándékba adott, a többi nővérének is járó leánynegyedként tekintendő, mert az or­szág jogszokása szerint az egy apától származó összes leányt a birtokoknak csak egyetlen negyede illeti meg. A felperes egyidejűleg látni kívánja az apjának erről az ajándékozásá­ról szóló oklevelet és tudni akarja az egykori ajándékozás indokait is. — Hátlapján: Pro Stephano de Wruzfa contra Ladislaum de Myhalchhaza super responsione facienda ad octavas Purifícationis beaté Marié virginis proxime venturas memorialis. Eredeti, papíron, hátlapján mandorla alakú zárópecsét töredékeivel, Teleki cs mvhelyi lt: DL 73661. • Közlés: TelOkl I. 90-91. — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 469^170 (román fordításban). • Regeszta: Bónis: Szentszéki regeszták 1085. sz. 500. 1349. január 20. (in quind. Epiph. dom.) Az erdélyi egyház káptalana privilégiális alakban átírja 1325. május 2-án kiállított saját pátens oklevelét (CDTrans II. 517. sz.), melyet néhai Simon bán fia: Miklós, Darlaz-i nemes, mutatott be előtte testvé­reivel való birtokosztályáról, minthogy erre ama oklevél záradékában kötelezte magát. — Méltóságsor: Domokos prépost, Mihály éneklő-, Loránd őr-, Miklós Clus-i főesperes dé­kánkanonok. Ái az erdélyi káptalan 1412. március 1-jei oklevelében, Béldi cs mezőméhesi lt (DF 257726). • Közlés: Ub II. 57-58. — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 470^171 (román fordításban is). 501. 1349. február 2. (in Purif. virg.) A Warad-i káptalan bizonyítja, hogy Gyog-i Ger­gely fia: Mihály, akit erre Gyog-i István fia: Gergely is felhatalmazott Péter erdélyi alvajda 1349. január 15-i oklevelével (498. sz.), a rokonaikkal való osztozás során ősi bir­tokaikból az erdélyrészi Fehér (Albensis) vármegyében nekik jutott Dyomal/Gyomal ne­vű román falut és Tynod falu felét szüleik lelki üdvéért, az általuk okozott károk megtérí­téseként és három részletben felvett 50 márka finom ezüst kölcsön fejében az erdélyi káp­talannak adja azzal a megkötéssel, hogy életükben ők és utódaik használhassák és végér­vényesen csak magszakadásuk után kerüljenek e jószágok e bevallás alapján a káptalan tulajdonába. Az 50 márka első részleteként kapott 20 márkát birtokaik visszaszerzésére, a második részlet 20 márkáját nevezett Gergely fia: Mihály házasságkötésére, a harmadik részlet 10 márkáját pedig római zarándoklatra (ad visitandum limina sanctorum Petri et Pauli apostolorum) vették fel a káptalantól. — Méltóságsor. Fülöp prépost, László olva­só-, László [éneklő-, Gergely őrkanonok, magisterek]. Ái töredéke hihetőleg a XIV. századból, papíron, pecsételés nyomával, DL 32196. Keltezése és a szöveg kiegé­szítése a kolozsmonostori konvent mlt-ban őrzött egykorú másolaton alapulnak. I ] Közlés: DocVal 112-114. — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 471-473 (román fordításban). • Regeszta: KmLt 21. sz. 502. 1349. április 15. (Bude, f. IV. p. Passce) I. Lajos király a váradhegyfoki (de promontorio Waradiensi) Szt. István-konventhez. Küldje ki tanúbizonyságát, akinek je­lenlétében megbízottja: Kegey-i Simon fia: Lőrinc és János fia: László, vagy Karwl-i Si­mon fia: László, illetve Poyaz-i [?] János fia: Mihály, vagy Albert fia: Tamás Hegen fia:

Next

/
Thumbnails
Contents