Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

456. 1348. május 8. (in quind. Georgii mart.) Az erdélyi Szent Mihály-egyház káptalana tanúsítja, hogy István erdélyi vajda 1348. április 13-i kérésének (450. sz.) végrehajtására [Zuchak-i] István fia: János vajdai ember társaságában kiküldte Benedek magister kanonokot, akik április 30-án (f. IV. p. Georgii mart.) a szomszédok jelenlétében elhatárolták Markhaza birtokot Wysa és Gyulatelke falvaktól és azt örökös birtokul Gálnak és utódainak iktatták. — A határjárás szövege: Primo in monte Buziasmagasa vocato tres antiquas metas terreas invenissent, quarum una separaret possessioni Ba[re], secunda Wysa, tertia vero ville Markhaza vocate. Deinde in eodem monte Buziasberche vocato tenderét ad partem occidentalem ad [unam metam] cursualem. Abhinc in eodem Berch procederet similiter versus occidentem ad quendam locum Kysbuziasberche nominatum, ubi due antique mete terree [haberentur?], quarum una separaret possessioni Gyulatelke, alia ville Markhaza nominatis. Deinde in eodem Berch longius procedendo perveniretur ad unam metam cursualem. Abhinc [...] tenderét ad duas metas terreas. Deinde in eodem Berch procederetur ad unam metam cursualem. Abhinc tenderét ad montem Sosaybercy vocatum et perveniretur ad quendam [locum?] Sosaykapusa nominatum, ubi una meta terrea olym constructa haberetur. Deinde flectendo, tempore osticio existente, ut consideraretur, in eodem Berch tenderetur ad partem orientalem ad plures metas antiquas cursuales per ordinem existentes, et de ipso Berch descendendo similiter tenderetur ad partem orientalem ad unam metam cursualem. Deinde descendendo procederetur ad quendam monticulum Kyskapus nominatum supra piscinam existentem, et de ipso monticulo transiendo ipsum rivulum piscine memorate tenderét ad partem orientalem. Deinde ascendendo perveniret supra ad quendam Berch, longiusque in eodem Berch ascendendo perveniret ad quendam locum Tababerche vocatum et ibi predicte antique mete possessionis Markhaza vocate per predictos homines woyuode et nostrum requisite et invente terminarentur. Minderről - ahogy ezt a vajda is világosan előírta - a jelentés alapján örökérvényű pátens oklevelet állítanak ki. Ái Görbedi János erdélyi alvajda 1369. augusztus 8-i oklevelében, DL 28728. • Közlés: AOkm V. 178-180. — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 426-427 (román fordításban). 457. [1348. május 9. és július 4. között] A Warad-i káptalan [István erdélyi vajdának és Zonuk-i ispánnak]. [1348. március 12. - május 9. között kelt] kérésére (445. sz.) Boxa-i Máté fia: Lőrinc királyi ember, János karbeli papnak, a Szt. Vince-oltár rektorának jelenlétében, akit az ellenfél is elfogadott tanúbizonyságként, május 9-én (II. d. quind. Georgii mart.) János fia: Márknak és Ilunch asszony férjének: Domokos fia: Jakabnak, valamint a szomszédoknak a jelenlétében a Mon és Boxa közötti vitás területet az alábbi módon határolta körül: Primo incepissent a capite cuiusdam rivuli Zarazpatak dicti, ubi mete possessionum Mon et Menyew terminarentur. Hinc processissent per decursum eiusdem rivuli versus occidentem et per decursum eiusdem rivuli eundo tres metas currentes usque montem Kartamogaza erexissent et in sumpmitate eiusdem montis Kartamogaza duas metas invenissent, ubi duas metas iuxta veteres de novo confodissent, quarum una separaret possessioni Mon, alia vero possessioni Boxa. Pars itaque térre a plaga septentrionali ultra eunden rivulum ad possessionem Menyew, a parte vero meridionali ad possessionem Boxa pertineret. Ezt követően Domokos fia: Jakab a fenti