Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

adduxit eidem patri nostro pro damnis et iniuriis eidem patri nostro et suis regnicolis ac mercatoribus irrogatis per eosdem; qui quidem Pohemarius vitám finivit in captivitate prenotata. Ad ultimum cum nos adversus Lythuanenses omnium Christianorum inimicos pro Christi nomine accessissemus, et pretactus Stephanus woyuoda ac Dyonisius filius suus, magister agasonum nostrorum nobiscum fuissent partibus in eisdem, pes ipsius Stephani woyuode ibi in nostris servitiis existentis, fractus extitit, et Stephanus filius Laurentii serviens eiusdem sub quodam castro Villio vocato in eadem Lythua nobis cernentibus fűit interemtus. — Az oklevél Tatamér magister fehérvári (Albensis) prépost, alkancellár keze által kelt. — Méltóságsor. Chanad esztergomi érsek és örökös ispán, István kalocsai, Miklós zárai, Domokos spalatoi érsek; Miklós egri, András erdélyi, Demeter Warad-i, Jakab Zagrab-i, Miklós pécsi, Péter szerémi, Gergely Chanad-i, Lőrinc boszniai, Kálmán győri, Miklós választott és megerősített nyitrai, Mihály Wac-i és János választott és megerősített Wesprem-i püspök; Miklós nádor, a kunok bírája, István erdélyi vajda és Zonuk-i ispán, Olivér tárnokmester, Pál comes országbíró, Pál királynéi tárnokmester, Domokos Machou-i, Miklós szlavón és horvát bán, Miklós pohárnokmester, Iwanka étekfogómester, Dénes lovászmester, Treutel (d) Miklós magister Poson-i ispán. Eredeti, hártyán, két függőpecsét zsinórjával és a plicán az ozorai pecsétlopással kapcsolatos, ismert igazoló záradékkal 1364-ből, DL 3553. — Tartalmi ái Szécsi Miklós országbíró 1381. május 16-i oklevelében, DL 9481. • Közlés: Nagy: Sopron I. 196-201. — DocRomHist D, I. 65-66 (részlet, román fordításban is). — Kristó: Históriák 177-180 (részlet magyar fordításban). • Regeszta: Pray: Specimen I. 420-421. — Katona VIII. 642643. — TSzle 7/1964. 561 (Györffy Gy.) — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 327 (részlet). — LtKözl 71/2000. 96 (C. Tóth N.). — AOkl XXXI. 611. sz. 401. 1347. [június 30. után] I. Lajos király oklevele azonos az előzővel (400. sz.). Töredékes kivonat a DL 3553 jelzetű előbbi oklevélből Pray közlése nyomán: Pray: Specimen I. 420. 402. 1347. július 1. (in Sancto Emerico, in oct. Nat. Ioh. bapt.) [Péter erdélyi alvajda] bizonyítja, hogy [Kyde-i] Karachin leányai: István fia: Antal özvegye: Erzsébet, Banus (d) Gergely özvegye és Nemes (d) János felesége július l-jén, [István erdélyi vajda] és Zonuk-i ispán levele értelmében id. Wos (d) Miklós, valamint fiai: János és László, továbbá Emuch fia: János fiai: Miklós, [László, János, Péter, Lőjrinc és Deseu, továbbá Chama fia: Jakab fia: Miklós ellenében Bizow birtokkal kapcsolatosan a per előtt lerovandó három márka bírság lefizetése mellett bemutatta előtte az erdélyi káptalan 1333. október 4-i függőpecsétes privilégiumát (CDTrans II. 788. sz.), valamint László erdélyi vajda és Zonuk-i ispán 1304. szeptember 28-i oklevelét (CDTrans II. 43. sz.) az erdélyi káptalan (1335. szeptember 16-i) átiratában (CDTrans II. 858. sz.). Tekintettel azonban a bírótársai kis számára és az ügy bonyolultságára (propter paucitatem sociorum nostrorum et arduitatem cause) az ügyet jelen állapotában a vajda legközelebbi közgyűlésére halasztotta, ahol az ítélethozatalhoz újból be kell mutassák ugyanezeket a bizonyítékaikat. — Hátlapján azonos írással: Pro Nicolao dicto Wos [et filiis] Iohannis filii Emuch et aliis