Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

azonban Elephanth-i Deseu fia: Mihály nem volt jelen, a perkezdés előtt leteendő bírság terhe alatt július 1-jére (in oct. Nat. Ioh. bapt.) Szentimrére (in Sancto Emerico) idézte őt, hogy Wos (dicti) Miklós és László keresetére választ adjon. — Hátlapján azonos írással: Pro Nicolao et Ladislao dictis Wos contra Michaelem filium Deseu de Elephanth ad octavas festi Nativitatis sancti Iohannis baptiste cum comparebit. Eredeti, hártyán, hátlapján két befüggesztett pecsét töredékével, Wass cs lt (DF 252739). • Közlés: DIR C, veacul XIV, vol. IV. 366-367, 662 (román fordításban is). • Regeszta: WassLt 87. sz. — AOkl XXXI. 558. sz. • Hasonmás: DIR C, veacul XIV, vol. II. 418. 398. 1347. június 20. (f. IV. a. Nat. Ioh. bapt.) Az erdélyi egyház káptalana bizonyítja, hogy István erdélyi vajda és Zonuk-i ispán 1347. június 11-i kérésére (395. sz.) Elleus fia: Akus vajdai és Nagy (Magnus) László magister kanonok káptalani kiküldött június 17-én (dom. p. Barnabe ap.) az erdélyföldi hét vármegye nagyobb és kisebb nemeseinek (nobiles maiores et minores) Torda-n tartott gyűlésén a szolgabírák, esküdtek, seniorok és nemesek körében lefolytatva a vizsgálatot megállapította, hogy Dewecher-i András fia: Miklóst még Miklós vajda idejében, majd István vajda három közgyűlésén nemesek és nemtelenek sokasága tűrhetetlen tolvajsággal, rablással és egyéb bűncselekménnyel vádolta és István vajda kezére adta, hogy közönséges latorként fej- és jószágvesztéssel sújtsa. Dewecher birtok tehát bírói részként, szabályszerűen jutott István vajda tulajdonába. Ugyanakkor Ábel fia: Lőrinc, az elítélt Miklósnak osztály útján tőle elkülönült vérrokona (consanguineus), kijelentette, hogy rokonát sokszor igyekezett visszatartani a bűncselekményektől, de hasztalan, mert még neki is károkat okozott, amit csak rokonságukra való tekintettel nézett el neki. Kijelentette továbbá, hogy István vajda jogszerűen fosztotta meg őt András fia: Miklós jószágától és ezért ő nem is tiltakozik az ellen, hogy a vajdát bevezessék Dewecher birtokába. — Méltóságsor: Domokos prépost, Mihály éneklő-, Loránd őrkanonok, Miklós Clus-i főesperes dékánkanonok. Eredeti, hártyán, fuggőpecséttel, DL 3912. — Tartalmi ái I. Lajos király 1347. október 6-i oklevelében (420. sz.), DL 3924 és DL 10753. • Közlés: CDHung IX/1. 524-528. — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 367-369 (román fordításban, mindkettő hibásan június 18-ra keltezve). ~ Regeszta: AOkl XXXI. 566. sz. 399. 1347. június 24. (Avinione, VIII. Kai. Iulii) VI. Kelemen pápa erdélyi kanonoki javadalmat ad Bálint fia: Miklós Ugacha-i főesperesnek annak engedélyezésével, hogy hat váradi egyházmegyei falu dézsmájának negyedéből származó 20 Ft értékű jövedelmét megtarthassa magának. Eredeti, regisztrumbejegyzés, Vatikáni lt. • Közlés: Theiner: MonHung I. 751. — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 369 (román fordításban). • Regeszta: AOkl XXXI. 589. sz. 400. 1347. június 30. (pridie Kai. Iulii) I. Lajos király, István erdélyi vajda és Zonuk-i ispán kérésére, megerősítve átírja saját 1343. január 13-án kelt pátens oklevelét (119. sz.), melynek értelmében gyermektelenül elhalt rokonának: Hench fia: Johann fia: Nikolaus magister budai bírónak (rectoris civitatis Budensis) minden vagyonát és különösképpen Symonturnya várát, tartozékaival együtt, Erzsébet anyakirályné, a főpapok és bárók egyetértése mellett István vajdának és fiainak: Dénesnek, Miklósnak, Imrének, Istvánnak