Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

dig a Clusmonustra-i kolostoré volt. Deme pedig önkényesen, ura: Pagan (d) István magister hatalmára támaszkodva telepedett oda és bitorolja azt. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett pecsét nyomaival, kolozsmonostori konvent mlt-ban (DF 275170). Ái a váradi káptalan 1372. március 25-i oklevelében, DL 26753. • Közlés: KvOkl I. 46-47. — AOkm V. 3132 (március 21-re keltezve). — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 342-343 (román fordításban). • Regeszta: CDHung IX/1. 563. — KmLt 17. sz. — KmJkv I. 186. — AOkl XXXI. 246. sz. 378. 1347. március 25. (Thorda, V. d. quind. Med. quadrag.) István erdélyi vajda és Zonuk-i ispán bizonyítja, hogy az erdélyi nemesek összessége számára Thorda-n március 21-én (in quind. Med. quadrag.) kezdett közgyűlésén Chama fia: Jakab fia: Miklós bemutatta Péter alvajda oklevelét, mellyel Eymech fia: id. Wos (d) Miklós comes, valamint fiai: János és László, továbbá Eymech fia: János fiai: Miklós, László, János, Péter, Tamás és Deseu ellen indított perét 1346. március 29-ről (ad oct. Med. quadrag.) erre a közgyűlésre halasztotta (1124. sz.), továbbá Miklós volt erdélyi vajda 1343. május 19. után kelt oklevelébe (143. sz.) foglalt keresetét, mely többszöri halasztás után került a jelen közgyűlés elé. Erre id. Wos (d) Miklós comes fiai: János és László, valamint Eymech fia: János fia: ifj. Wos (d) Miklós - az erdélyi káptalan ügyvédvalló levele alapján testvérei nevében is - bemutatták I. Károly király 1340. január 9-i pátens oklevelének egy gyűrűs- és egy nagypecséttel megerősített példányát (2-3. sz.). Mivel ezek szerint az uralkodó a fenti birtokokat testvérei és rokonai kizárásával adományozta id. Wos (d) Miklós comesnek és fiainak, Jakab fia: Miklós keresetében a királyi kegy ellenében ő nem ítélkezhet. Eredeti, hártyán, függőpecsétje eltűnt, Wass cs lt (DF 252892). • Közlés: HOkl 246-248. — Ub II. 38-39. DIR C, veacul XIV, vol. IV. 343-345 (román fordításban). • Regeszta: WassLt 82. sz. — AOkl XXXI. 257. sz. 379. 1347. március 29. (Avinione, IV. Kai. Április) VI. Kelemen pápa [István] kalocsai érseknek. Minthogy különös gondja van a keresztyén világ végein lévő egyházakra és mert I. Lajos magyar király, valamint Erzsébet királyné a tatárok magyarországi járása során elpusztított és azóta is úgy maradt, a tatárokkal határos Milchov-i püspökség helyreállítása végett fordultak hozzá, a püspökségnek az ottani hatalmasságok által elfoglalt javai visszaadását ígérik és saját káplánjuk: Nympti-i Tamás ágostonos remete rendi lektor püspökké kinevezését kérik, őt bízza meg nevezett Tamás püspökké szentelésével, beiktatásával és a bullájához mellékelt szövegű esküjének bevételével. Eredeti, regisztrumbejegyzés, Vatikán lt. ü Közlés: Theiner: MonHung I. 737-738. — Hurmuzaki 1/2. 4-5. — Ub II. 39^40. — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 345-346 (román fordításban). — Táutu: Fontes IX. 188-190. — DocRomHist D, I. 63-65 (román fordításban is). • Regeszta: AOkl XXXI. 270. sz. 380. 1347. április 6. (in Dewa, f. VI. p. Passce) István erdélyi vajda és Zonuk-i ispán, jövendő üdvössége érdekében és Szt. Márton iránti tiszteletéből, a Szentimre falu közelében fekvő Zunugzegh nevű földet (quandam particulam térre Zunugzegh vocatam prope villám Sancti Emerici existentem) visszaadja az Orod-i Szt. Márton-egyháznak, miután megtudta, hogy azt régen attól foglalták el. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, DL 29677. • Közlés: ArhlstRom 1/2004, nr. 1, pag. 61-62 (hibásan május 1 l-re keltezve, Diaconescu M.). L Regeszta: AOkl XXXI. 291. sz. /