Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

Tamás magister a Dedrad-hoz tartozó Herchenteleke nevű földet és az Olidech-től fogva a Regenreueu nevű bozótosig (ad quedam rubeta viminum) terjedő területet elfoglalta magának. Tiltakozását azért nem az illetékes egyházmegye káptalanában, tehát az erdélyi Fehérváron (in Albensi ecclesia seu Transsilvana) teszi, mert a király, a főpapok és bárók tudtával, hosszú idő óta az ország határvidékére küldte, hogy tisztségének megfelelően mindig ott legyen, de amint arra módja nyílik, ott is tiltakozni fog és arról is oklevelet állíttat ki. — Hátlapján azonos írással: Pro nobili viro magistro Stephano filio Dionisii de Luchunch bano de Zeurinyo contra magistrum Thomam fratrem suum super facto possessionum interius nominatarum protestatoria. Eredeti, hártyán, hátlapján zárópecsét töredékével, Erdődy cs galgóci lt, lad. 95, fasc. 10, nr. 4. • Közlés: BánfOkl I. 125-126. — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 227-228 (román fordításban). 247. 1345. március 8. (f. III. p. Letare) Mihály Wach-i püspök tanúsítja, hogy Pethoch fia: Miklós magister volt erdélyi vajda (condam woyuoda Transsilvanus) képviselői: Beke fia: András Oluz-i nemes és Rede-i Desew fia: Jakab - I. Lajos király ügyvédvalló levelével meghatalmazva - a Zaz (d) Miklós leánya: Ylus nevű nemes asszonyt Jobbag birtokon megillető leányegyed és anyja: Katalin nemes asszony hitbére és jegyajándéka fejében előtte 30 budai súlyú márkával kifizették. — Hátlapján egykorú írással: Expeditoria super quarta parte puellari de Jobbagy. Eredeti, hártyán, leszakadt függőpecsét zsinórjával, Rhédey cs lt: DL 60974. • Regeszta: Bónis: Szentszéki regeszták 1019. sz. 248. 1345 [?]. március 15. (in Nogfolu, III. f. a. Ramispalmarum) Donch fia: László magister Karazna-i ispán és szolgabírái bizonyítják, hogy Ryma-i Miklós magisternek és testvére: Mihály magisternek Kechul-i Péter fia: János ellen a Kechul-i birtokrészük negyedéért és két jobbágy holmijának elvételéért indított keresetében nevezett Miklós magister serviense: Bede a mai napon felmutatta a Clusmunustra-i Szűz Mária-egyház konventjének pátens oklevelét. Ebből kiderült, hogy Péter fia: János a vitás negyedrészt 20 ezüst márkáért 16 évre azzal a kötelezettséggel zálogosította el mondott Mihály magisternek, hogy tartozik benépesíteni a régóta lakatlan földet. Minthogy a peres rész osztatlan birtok, azt, a rajta levő jobbágyokkal együtt Péter fia: János tulajdonának ítélik mindaddig, amíg meg nem osztoznak rajta és kinek-kinek a részét el nem határolják. Eredeti, hártyán, hátlapján két nagyobb és egy kisebb pecsét nyomával, DL 29136. • Közlés: AOkm IV. 492493. — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 231-232 (román fordításban). 249. 1345. március 16. (in Sancto Emerico, in quind. Med. quadrag.) Péter erdélyi alvajda az erdélyi káptalanhoz. András erdélyi püspök Brassow-i Johannt és Jákobot István erdélyi vajda és Zolnuk-i ispán közgyűlése elé idézte, mert sem helynöke, sem pedig őmaga, sem bírói ítélettel, sem kiközösítéssel, sem tilalommal nem tudta rászorítani őket, hogy néhai Lőrinc fia: Istvánnak a kezükre került birtokaiból Zench fia: Miklós fia: Miklós számára kiadják az anyja - említett István nővére - jussán őt illető leánynegyedet. Minthogy Zench, az erdélyrészi nemesek egyöntetű bizonysága szerint, birtoktalan ember volt, a vajda elrendelte, hogy az erdélyi káptalan Miklóst vezesse be a birtokok negyedébe.