Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. B. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
[Gerő]Közlekedésügyi miniszter: mert ölbe tett kézzel ülnek, és nem tudják az emberek, hogy hova forduljanak. [Bárányos] Földmívelésügyi miniszter: mondjuk úgy, hogy a kormánybiztos kérésére a közlekedésügyi miniszter illetékes szerve intézkedik. Igazságügyminiszter [képviseletében Pongrácz Aladár államtitkár]: ellentétben áll a múltkor letárgyalt javaslattervezettel, hogy az 5. § azt mondja ki, hogy a Szlovákiából idetelepített magyarok nem juthatnak csak bizonyos feltételek mellett olyan földekhez, amit a kitelepült szlovákok itt hagynak. Indokolás itt az, hogy felesleges izgalmak elkerülése végett. A sváblakta területeken is ugyanaz a helyzet, mint a szlovákok által itt hagyott területeken. Az a kérése, hogy a letelepülő' magyarok részére a kitelepült szlovákok itt hagyott ingatlana felhasználható legyen. 58 Rákosi Mátyás államminiszter: ezt már egyszer letárgyaltuk. Az innen elmenó' szlovákok rendszerint szegény emberek, nem lehet oda betelepíteni egy jómódú gazdát, 1-2 holdas földbe. Ez volt az egyik szempont. A másik az, hogy ott, ahol az ott maradó lakosság többsége szlovák, ott ilyen elkeseredett magyarokat letelepíteni, kétségkívül meg fogja mérgezni ott a politikai atmoszférát mind a két oldalon, amit nem akarunk. A harmadik pedig a svábok, a külön kategória. Azokról van szó, akiket ki kell vinni az országból, és reméljük, hogy ki is fogjuk őket vinni. Ezek csak ideiglenes állampolgárok. Ezekkel szemben érthető', hogy másképp bánunk, mint az itt maradó szlovákokkal. Ezeket a svábokat előbb, vagy utóbb ki fogjuk tenni. Ha az amerikaiak betartották volna az ígéretüket, ezek a svábok már nem is volnának az országban. Ezeket nem lehet normális magyar állampolgároknak tekinteni. Szavazójoguk sincs például. Igazságügy miniszter [képviseletében Pongrácz Aladár államtitkár]: ezeket természetesen nem tekinthetjük egyenlő jogú állampolgároknak. Nyilván58 Az igazságügyi tárca képviselője a [22] 171. sz. jkv. 65. napirendi pontjára, illetve azon belül a földművelésügyi miniszter szóbeli előterjesztésének 2. pontjára hivatkozott. A földművelésügyi miniszter akkor az áttelepülő magyarok mintegy 50%-ának a kitelepülő szlovákok ingatlanain történő elhelyezését javasolta. Rákosi Mátyás azonban már akkor is határozottan állást foglalt ezzel a megoldással szemben. Végül ebben a kérdésben formális határozat nem született. Pongrácz Aladár államtitkár állásfoglalása az Igazságügyminisztérium szakértőinek a jegyzőkönyv mellett is megtalálható érvelését tükrözte. A rendelettervezetnek az államtitkár által hivatkozott 5. §-a a Csehszlovákiából áttelepítendő magyar lakosok letelepítésére felhasználható ingatlanok egyes csoportjairól (kitelepített, illetve kitelepítendő svábok vagyona, kitelepülő szlovákok által hátrahagyott ingatlanok és a földbirtokreform folytán még rendelkezésre álló ingatlanok), azok felhasználási sorrendjéről rendelkezett. A vita azzal állt összefüggésben, hogy az MKP (és részben az NPP) belpolitikai érdekeire való tekintettel a csehszlovák-magyar lakosságcsere által teremtett nehéz helyzet ellenére sem akarta leállítani a belső telepítéseket, mindenekelőtt a tiszántúli agrárproletárok földhöz juttatását. Ezért szorgalmazta, hogy az áttelepítendő felvidéki magyarokat túlnyomórészt a német lakosságtól elvett ingatlanokon helyezzék el. Ezzel szemben a Kisgazdapárt és részben az SZDP is a sváb kitelepítés fékezésére, lassítására törekedett, és ezért a felvidékről átkerülőket elsősorban (vagy legalábbis 50% erejéig) a kitelepülő szlovákok helyére telepítették volna. (Bővebben lásd: TÓTH Á, 1993, 164-167.)
