Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. B. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
85. [Rácz] Pénzügyminiszter: előterjeszti javaslatát a Leipziger Vilmos Szeszes Cukorgyár Rt. kérelme tárgyában a szeszfőzde üzembehelyezése iránt. 87 [Ries] Igazságügyminiszter: rámutatott már arra, hogy a szeszgyári engedély visszavonásáról [sic!] csak az 1938: XXX. tc. megfelelő módosításával lehet szó. 88 [Rácz] Pénzügyminiszter: tehát nincs lehetőség arra, hogy rendeleti úton lehet szabályozni? [Ries] Igazságügyminiszter: egy rövid egyszakaszos törvényjavaslattal lehet megoldani, azt gyorsan el lehet fogadtatni. [Rácz] Pénzügyminiszter: törvény nagyon nem jól néz ki. [Ries] Igazságügyminiszter: a pénzügyminiszter majd keres valami megoldást. Minisztertanács az előterjesztéshez elvben hozzájárult azzal, hogy a végleges szövegezés tekintetében az igazságügyminiszter és a pénzügyminiszter együttesen dolgozzanak ki tervezetet. 89 tatása mellett többletdevizát termelő reexport-lehetőségekre kínálkoznék alkalom." Javasolta, hogy kérjék a SZEB elvi hozzájárulását ahhoz, hogy a Magyar Nemzeti Banknál holt tőkeként heverő arany egy részét Svájcban vagy más alkalmas országban fedezetként lekötve olyan kölcsönt szerezzenek, amelynek felhasználásával reexportcélokat szolgáló devizakeretet létesíthetnek. Az előterjesztés mellett megtalálható a SZEB-nek szóló átirat tervezete is. 87 Előzményéről lásd a [8] 157. sz. jkv. 9. napirendi pontját és jegyzetét. 88 A jegyzőkönyv valószínűleg tévesen rögzítette az igazságügyminiszter szavait, miután a javaslat nem az engedély visszavonására, hanem éppenséggel az 1938-ban megvont engedély részleges visszaadására vonatkozott. 89 Az 51 370/1947. PM X.b. sz. előterjesztés utalt arra, hogy a szeszegyedáruságról szóló 1938: XXX. tc. 23. §-a alapján a szóban forgó szeszgyár működését a kormány 1938. szeptember l-jén beszüntette. Ennek fejében kártalanítást állapított meg, a gyár berendezéseit pedig elszállíttatta és az állami szeszegyedáruság szeszgyárában szereltette fel. A minisztertanács fent hivatkozott ülése után a GF (MOL XIX-A-10. Stab. XXVIII. ülés, 6. pont) úgy határozott folytatódik az előterjesztés -, hogy a külföldről megnyilvánuló szeszkeresletre és a belföldi szükségletre való tekintettel a Leipziger Szeszgyár üzembe helyezését évi 6000 liter termeléssel szükségesnek tartja. Ezen túlmenően meghatározta a vállalattal megkötendő megállapodás további feltételeit is. Az előterjesztés mellett megtalálható a kormányrendelet tervezete, ennek kiadására azonban nem került sor, helyette egy nyilvánosságra nem hozott pénzügyminiszteri határozat rendelkezett a vállalat szesztermelési üzemágának újraindításáról. A minisztertanács ülése után ugyanis - a határozatnak megfelelően - a Pénzügyminisztérium szakemberei az Igazságügyminisztérium illetékeseivel egyeztettek. Az Igazságügyminisztérium iratai között megtalálható ügyiraton ezzel kapcsolatban a következőket rögzítették: „Minthogy [...] a minisztertanács - erre vonatkozó javaslatunk ellenére - az engedély kiadását határozta el, közre kellett működnünk ennek gyakorlati megvalósításában. A megoldás módjára nézve a pénzügyminiszter úr képviselője azt közölte velünk, hogy a minisztertanács elhatározta az engedély kiadását, az erre vonatkozó rendelettervezetet azonban nem kívánja kihirdettetni a hivatalos lapban, hanem azt intern kívánja a féllel miheztartás végett közölni. A pénzügyminiszter úr képviselőjével közöltük, hogy jogszabályt módosító, s ehhez képest új jogszabályt alkotó kormányrendelet csak akkor jön hatályosan létre, s mint ilyen, csak akkor létezik, ha azt a hivatalos lapban kihirdetik. [...] Oly intézkedés, amely kihirdetés nélkül is hatályos lehet, a pénzügyminiszter véghatározatával tehető. Ha tehát a minisztertanács az engedély kiadását elhatározta, de ugyancsak elhatározta azt is, hogy erre nézve kihirdetett jogszabállyal nem rendelkezik,
