Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. B. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
25. [Ries] Igazságügyminiszter: előterjeszti javaslatát dr. Készt Zoltán budapesti ítélőtáblai tanácselnök időbeszámítása tárgyában. Minisztertanács az előterjesztéshez hozzájárult. 38 26. [Ries] Igazságügyminiszter: előterjeszti javaslatát dr. Hevesi Illés ny[ugalmazott] budapesti törvényszéki bíró rehabilitálása tárgyában. Minisztertanács az előterjesztéshez hozzájárul. 39 27. [Ries] Igazságügy miniszter: előterjeszti javaslatát a szolgálati (munka) viszonyból eredő egyes járandóságok kiegyenlítése tárgyában. [Bárányos]Földmívelésügyi miniszter: bele kellene venni, hogy „amennyiben a valorizációs rendelet másképp nem rendelkezik". [Ries] Igazságügy miniszter: a valorizációs rendelet ezt a rendeletet amúgy is hatályon kívül fogja helyezni. Minisztertanács az előterjesztést elfogadta. 40 28. [Ries] Igazságügy miniszter: előterjeszti javaslatát a sport körében az igazolásról rendelkező 700/1946. ME számú rendelet újabb módosítása tárgyá3-áig folytatott önálló ügyvédi tevékenységet. Ekkor kinevezték a Népbíróságok Országos Tanácsa bírájává. Ebben a minőségében részt vett a háborús bűnösök ügyeinek tárgyalásában. 1946. július 8-án a Budapesti ítélőtábla bírájává nevezték ki. Az előterjesztés az ügyvédi gyakorlatban töltött időből 10 évnek a nyugellátás megállapítása szempontjából a szolgálati időbe való beszámítását kezdeményezte. 38 A 3978/1947. IM E. sz. előterjesztés szerint Dr. Készt Zoltán 1922-től 1946-ig Szegeden folytatott ügyvédi gyakorlatot. 1946. április 6-án nevezték ki a Budapesti ítélőtáblához tanácselnökké. Az ügyvédi gyakorlatban töltött időből 15 év beszámítását kezdeményezte a miniszter. 39 A 4087/1947. IM E. sz. előterjesztés szerint Dr. Hevesi Illés nyugalmazott törvényszéki bírót 1920-ban a Tanácsköztársaság alatt tanúsított magatartása miatt bocsátották el a Budapesti Törvényszéktől. Ezt követően ügyvédi gyakorlatot folytatott, amely időszakból 15 évnek a szolgálati időbe való beszámítását, s ennek alapján nyugdíjának újbóli megállapítását kérte. 40 Az Ad. T. 1140/1947. IM sz. előterjesztés a jegyzőkönyv mellett nem, de a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium iratanyagában megtalálható (MOL XLX-I-l-s-2406/1947). Ebben a miniszter utalt arra, hogy, az igazolási eljárásról szóló 1080/1945. ME sz. r. értelmében azok a magánalkalmazottak, akiket az igazolási eljárás során állásukból felfüggesztettek, erre az időre szolgálati járandóságaikat nem kaphatták. Közülük azonban többeket a fellebbviteli eljárás során állásukba visszahelyeztek, és ők igényt támasztottak elmaradt illetményeikre. Miután ez ügyben már több bírósági ítélet is született, egységesen szabályozni kellett, hogy az inflációs időszakra eső béreket minek az alapul vételével és milyen mértékben állapítsák meg. Az előterjesztés alapján kiadott 4260/1947. ME sz. r. (MK RT április 4., 77. sz.) többek között elrendelte, hogy az említettek nem kaphatnak nagyobb összeget, mint a rendelet kiadásakor hatályos kollektív szerződés szerint a megfelelő időre járó forintösszeg 10%-a.
