Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. B. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
tehát a békeszerződés rendelkezéseire való tekintet nélkül való folytatását határozza el, 2) méltóztassék állást foglalni abban a kérdésben, hogy eltérhetünk-e attól az eddigi állásponttól, amely szerint a német vagyon a passzívákkal együtt száll át a Szovjetunióra, s amelynél fogva sem a passzívák törlését nem rendelhetjük el, sem azok rendezését - ami hozzávetőleg mintegy 500 millió forint terhet jelent -, a magyar kormány nem vállalhatja; 3) méltóztassék határozni arra vonatkozólag, hogy a márkában fennálló német követelések átszámításánál továbbra is azt az álláspontot foglaljuk-e el, hogy 1 márka = 25 fillér, vagy pedig ennél magasabb kulcs is elfogadható-e. Itt, a fentebb e tárgyban kifejtetteken felül, utalok arra, hogy 1 márka 1945. január 20-i értéke a Magyar Nemzeti Bank vizsgálata szerint - a bankjegyforgalom növekedése arányában feltételezett elértéktelenedés alapján 47 fillér, - a márkabankjegy 1944 végén és 1945. január végén Svájcban történt jegyzése alapján 17 fillér, -a különféle „Sperrmarkok" svájci jegyzése alapján 33 fillér, -a dollár zugárfolyama alapján 11 fillér, -a most említett 4 árfolyam átlaga alapján pedig 27 fillér lenne, szemben a szovjet részről kívánt 3 forint 07 fillérrel; 4) méltóztassék dönteni arra nézve, hogy a Dunai Repülőgépgyár és a Magyar Waggongyár esetében eltérhetünk-e attól az álláspontunktól, hogy a tartozás összegét csökkenteni kell a fentebb részletezett tételekkel; 5) méltóztassék állást foglalni abban a kérdésben, hogy mekkora az a legmagasabb összeg, amely a német vagyon átadásával kapcsolatos függő kérdések egyességi rendezése céljából felajánlható. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban megemlítem, hogy részünkről április 9-én 10 millió dollárnak megfelelő forintösszegű egyességi ajánlat tétetett. Az ajánlat megtételénél az volt a kiindulási pont, hogy a német követelések összege, a magyar álláspont szerint, kereken 3,5 millió dollár, amiből kb. 2 millió dollár a Dunai Repülőgépgyár és a Magyar Waggongyár tartozása. Ez a 3,5 millió dollár azonban a részletes kimutatás eredményeként még növekedhetik, s ezen felül a magyar kormány a Fegyverszünet Egyezmény értelmében felelős az átadott vállalatokban 1945. január 20. és az átadás időpontja között keletkezett, az eddig folytatott vizsgálatok eredménye szerint kb. 1,5 millió dollár összegű károkért is. Végül kétévi kamatot is számításba kell venni. Erre való tekintettel, úgyszintén abból a célból, hogy az összes német követelések, az átadott vállalatokban keletkezett károk, továbbá a Potsdami Egyezmény alapján támasztható, eddig még nem érvényesített minden igény kiegyenlíttessék, és így a német vagyon átadásával kapcsolatos minden kérdés lezárható legyen, 10 millió dollár felajánlása látszott célszerűnek, amiből a magyar kormány által eddig a német követelésekre és kárigényekre már fizetett 24 millió forint levonandó lett volna. Az ajánlat
