Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. B. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
ezen felül szovjet részről nem ismerték el igazoltnak 18,5 millió márka értékű repülőgép kiszállítását, míg a magyar álláspont szerint erre kellő bizonyítékok állnak rendelkezésre. Ezeknek a tételeknek alapján 63,7 millió márka különbség van a szovjet részről követelt és a magyar részről elismert összeg között, ami a márka-átszámítási kulcsok különbözősége szerint 194 millió, illetőleg 16 millió Ft. A tárgyalási anyag 2. alatti csoportjával, tehát a német vagyonnal kapcsolatban a nagyobb fontosságú kérdések a következők: a) A szovjet, valamint a szovjet-magyar vegyesvállalatok az inflációs időben a kincstár részére különböző, főként jóvátételi szállításokat teljesítettek. Ezek ellenértékének kiegyenlítésére a Szovjetunió hajlandó ugyan elfogadni azt az összeget, amely az állam inflációs tartozásainak kiegyenlítését szabályozó, később kibocsátandó rendelet értelmében járni fog, de kifejezte azt a kívánságát, hogy ezen összeg és a szállítások mai forintárakon számított ellenértéke (kb. 35 millió Ft) közötti különbözet a vállalatok részére államsegélyként folyósíttassék. Ennek a kívánságnak a teljesítése - egyes szovjet vállalatok súlyos helyzetére és a helyzetük javításához fűződő magyar érdekekre tekintettel - a Merkulov tábornok úrral folytatott tárgyalások során kilátásba helyeztetett azzal, hogy az államsegély folyósítására csak a megszállási és a SZEB-költségek megszűnése után, havi 5 millió Ft-os részletekben kerülhet sor. b) A magyar kormány 5 szovjet-magyar vegyes társaság részére adó- és illetékmentességet biztosított, 106 amit iparfejlesztési szempontok tettek indokolttá. Ezt követően a Szovjetunió azt a kívánságát fejezte ki, hogy a részére átadott vállalatok és a vegyesvállalatok a bevezetni szándékolt vagyondézsma alól mentesíttessenek, mivel a vagyondézsmával való megterhelésük a békeszerződés szempontjából kifogásolható; ugyanezen az alapon kívánta továbbá, hogy a neki átadott német vagyon az 1947. évi vagyonadó alól mentesíttessék. A békeszerződés 26. cikkének 7. pontjában foglalt, és a fenti kívánságok elbírálásánál irányadó rendelkezés szerint az Egyesült Nemzetek és azok javai mentesek minden olyan rendkívüli adó, dézsma vagy közteher alól, amelyet a magyar kormány a Fegyverszüneti Egyezmény kelte és a békeszerződés életbelépése között rótt ki a háború költségeinek fedezése céljából. A most idézett rendelkezés alá eső vagyonnak azonban kizárólag az minősül, ami már a Fegyverszüneti Egyezmény aláírásakor s még a békeszerződés hatálybalépésekor is az Egyesült Nemzeteké vagy azok állampolgáraié volt; ezzel szemben az Egyesült Nemzetek közé tartozó ország háború utáni szerzése, tehát pl. a Potsdami Egyezmény alapján átadott német vagyon nem minősíthető ilyennek. De, még ha nem ez volna a jogi helyzet, akkor is csak a békeszerződés hatálybalépéséig kivetett vagyondézsmára vonatkoznék a mentesség. - A vagyonadó viszont, céljánál fogva, nem tekinthető a béke106 Lásd a [22] 171. sz. jkv. 19. napirendi pontját. 1280
