Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. B. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
a magyar vállalatokat is megilletik, vagy megkapják. Ami végül a meghatalmazás szövegét illeti, kéri a minisztertanácsot, hogy ha úgy kapja a meghatalmazást, hogy az határozott és feltétlen, viszont intern utasítást kap, ez bizonyos rosszhiszeműséget tartalmaz a Szovjetunió felé. Ezért az eredeti meghatalmazás szövegét tartja helyesnek, nehogy azt higgyék, hogy egy „carte blanche"-ot kapott az aláírásra. [Gyöngyösi]Külügyminiszter: a minisztertanács egyik tagja előtt sem vitás az, hogy megegyezést keresünk a kérdésben. Azonban arról van szó, hogy le akarjuk az egész problémát egyszerűsíteni. Amikor mitőlünk hárommilliárd forintot követelnek, akkor az elvi kifogás lehetőségeiről nem mondhatunk le. A jogi kérdés tárgyalásánál képviselve volt minden oldal, s mindegyiknek a véleménye az volt, hogy ez a követelés jogi alapon nem vethető fel, mert nem jogos. Nem vállalhat egy olyan politikai felelősséget, hogy egy nem jogos követelést elvileg elismerjen, s csak azért menjünk ki, hogy kedvező fizetési feltételeket teremtsünk. [Gerő] Közlekedésügyi miniszter: csakis azért megy ki a pénzügyminiszter. [Gyöngyösi] Külügyminiszter: nem fogadhatja el, hogy a hárommilliárd forint követelést elismerjük jogosnak, és a kormány a [Szovjetuniót] csupán a barátkozásra hivatkozva kéri, hogy ezt a magyarság teljesítőképességének megfelelően csökkentse, és a fizetési feltételeket kedvezően állapítsa meg. Ha azonban mi a magunk elvi álláspontját leszögezzük, és megmondjuk, hogy egyébként szeretnénk ezt a kérdést kettőnk között megoldani barátságosan, és ajánlatokat teszünk, akkor vállalja örömmel a felelősséget, de [úgy] mint ahogy a közlekedési miniszter mondja, [hogy] egy szót se szóljunk, s elvi álláspontunkat se szögezzük le, nem vállalhatja a felelősséget. Ajánlatot teszünk pl. 50 millióra, s ha nem tudunk megegyezni, megy tovább a végtelenségig. Elvileg később már nem emelhetünk kifogást, ha egyszer elismertük a jogosságot. Erre felhívja a minisztertanács figyelmét. [Bán]Iparügyi miniszter: ő ezt a tételt másképp állítja fel. [Ha] a politikai, gazdasági okokat, jó viszonyt és barátságot emlegetve nem sikerül megállapodásra jutnunk, akkor sem mentesülünk a kötelezettségek alól, mert a békeszerződésben erre nézve megállapodás jött létre, s annak eleget kell tenni. Rákosi Mátyás [elnöklő] államminiszter: nem hiszi, hogy úgy mehet, hogy „a követeléseket nem ismerjük el, de mi jó szomszédok vagyunk, hát valamit hajlandók vagyunk fizetni". A finnek is voltak olyan jó szomszédok, és mégis vállalták kötelezettségeiket, pedig valószínűleg ott is voltak jó jogászok. [Bán] Iparügyi miniszter: kétségtelen, hogy még egész sora a kérdéseknek tisztázatlan. Az is kétségtelen, hogy akár ratifikálják a békeszerződést ezen idő alatt, akár nem, őket megilleti ez a jog és követelés. Szakasits Árpád államminiszter: bizonyos tisztázatlan kérdések vannak. Elfogadjuk-e jogosnak a német követelést vagy sem? Rákosi Mátyás [elnöklő] államminiszter: bizonyos, hogy jár, ez nem vitás, csak az átadás módja és a globális összegszerűség megállapítása a fontos.
