Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. B. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)

A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI

lálnunk arra, hogy a gyár felépüljön és annak terméke lehető hosszú időre biztosan el legyen helyezve. c) Biztosítani kell a 3 éves terv keretében kifejlesztendő alumínium-feldolgozó iparunk számára a hazai kohók termelését meghaladó alumínium-ellátást, lehető kedvező feltételek mellett. És végül: d) Gondoskodnunk kell arról, hogy hazai timfóldgyáraink marónátronszükségletüket méltányos feltételek mellett hosszú időre biztosítottan fedezhessék. Az egyezménytervezet ezeket a kívánalmakat nem csak teljes mértékben kielégíti, hanem ezenfelül még további értékes kedvezményeket is tartalmaz számunkra. Az 1. cikk alapján oly együttműködést tesz megvalósíthatóvá, mely mindkét fél jogos érdekeit szolgálja, és nekik nem csak az európai piacon biztosítja a legkedvezőbb helyzetet, hanem még a tengerentúli piacon is versenylehetőséget nyújt. A jugoszláv kormány természetszerűleg nem mondhat le arról, hogy saját alumíniumiparát is fokozatosan kifejlessze. Ezt a célt szolgálják az egyezmény 2. cikkében megjelölt alumíniumkohók és timföldgyár, melyek megépítésére a magyar állam kötelezettséget vállal. Nem lehet kétes, hogy e cél megvalósítására Jugoszláviának bármely más baráti állam, elsősorban Csehszlovákia ipara és szakemberei készséggel rendelkezésre állnak. Vonakodásunkkal tehát a gyárak létesítését megakadályozni nem tudnók: ezért különösen értékelnünk kell, azt a körülményt, hogy Jugoszlávia ipari terveit elsősorban a mi támogatásunkkal és közreműködésünkkel óhajtja megvalósítani. A fentebb előadottakból nyilvánvaló, hogy a strniscoi timföldgyár már folyamatban lévő építkezésének befejezéséhez a szükséges műszaki alapok és szakemberek rendelkezésre állanak. Éppen ezen az alapon sikerült elérnünk azt, hogy ebben az esetben csak a gépszállításokat kell vállalnunk, viszont a berendezés célszerűségéért, és a gyár helyes működéséért bennünket felelősség nem terhel, és ezáltal az e tekintetben eredetileg fennállott jogos aggályok tárgytalanokká válnak. Miután pedig az 1. cikk értelmében az együttműködés a timföld- és alumíniumgyárak elkészülte után erre a területre is kiterjed, mindennemű káros verseny ezen a téren is már eleve kizártnak tekinthető. Az Almásfüzitői Timföldgyár befejezését mindeddig a magyar részvényeseket terhelő tőkehányad hiánya gátolja, miután ezt nem sikerült a 3 éves tervbe beilleszteni. Ez az összeg kb. 70-75 000 000 Ft-ra becsülhető, mely még csökkenthető lenne, ha a kiépítés az eredetileg tervezett évi 60 000 t-nál kisebb termelésre történnék eleinte. További csökkenés lesz elérhető a felszabadulás előtt német részről elhurcolt, azonban ott feltalált, és jelenleg az amerikai megszállási övezetben tároló berendezési tárgyak visszahozatala és felhasználása által, melyeknek kizárólag a magyar részvényeseket illető tulajdonjogát, mely őket az 1946. április 8-i egyezmény értelmében amúgy is megilleti, a szovjet üzlettárs már elismerte. Ezeknek értéke a már idő-