Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. B. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
[Nagy] Miniszterelnök: ő azt kéri, hogy egyelőre az elnevezések maradjanak meg változatlanul, mert ez közjogi jellegű kérdés és törvényhozás elé tartozik. 59 [Nyárádi] Pénzügyminiszter: pénzügyi szempontból kéri vele megbeszélni a részleteket. [Rajk] Belügyminiszter: valóban ezeknél a kérdéseknél merültek fel észrevételek. Kénytelen azonban a jegyzők helyzetét megemlíteni, kik annakidején a tanítókkal voltak egyenlő elbírálásban. [Vas] Gazdasági Főtanács főtitkára: a tanítóknak azonban nincsen semmi más jövedelmük, a községi jegyzőknek pedig igen komoly mellékesük van. [Rajk] Belügyminiszter: méltányos, hogy most már a jegyzők helyzete rendezve legyen. Ezzel kapcsolatban megemlíti, hogy a 2500-as rendeletet felül kell vizsgálni és módosítani, mert igen sok ellentmondás van benne. Lehetetlen állapot, hogy a jegyzők alacsonyabban lettek minősítve, mint más köztisztviselők, akik csak érettségivel, míg a jegyzők államtudományi doktorátussal rendelkeznek. 60 A köztisztviselő elérheti a VI/1-et is, a jegyző pedig csak a VII/1-et. A második döntő szempont, ami miatt sürgeti a rendelet megjelentetését, hogy a főváros a saját autonómiája értelmezésével kapcsolatban a minisztertanácsi döntéseket nem veszi figyelembe és a fővárosi tisztviselőket egy másik kategóriába sorolta be. Olyan óriási a különbség a fizetések között, és a mellékjárandóságok a fővárosnál olyan nagyok, hogy ezt az állapotot nem lehet fenntartani. az önkormányzati alkalmazottak azonos képzettségű más közszolgálati alkalmazottaknál magasabb fizetési osztályba kerülhetnek, [illetve, hogy] a rendelettervezet az önkormányzati alkalmazottakat függetleníti a többi közszolgálati alkalmazottaktól, és az előbbiek fizetési osztályba sorolása tekintetében teljesen önálló rendszert kíván életbe léptetni." A belügyminiszter a fenti ellenvetésekre szokatlanul hosszú, több, mint 10 oldalra terjedő indoklásban válaszolt, amelyben az észrevételek jogosságát cáfolta. Érvei közül a legfontosabb az volt, hogy az igazságügyminiszter által feltételezett és védeni kívánt egységes illetményrendszer szerinte nem létezett (ennek bizonyítására másfél oldalon keresztül sorolta azokat a rendelkezéseket, amelyek a 2500/1945-ös, hivatkozott rendelet előírásaitól való eltéréseket engedélyeztek), illetve, hogy az általa javasolt módosítások éppenséggel az alaprendeletben meghatározott jogelvek érvényre juttatását fogják szolgálni. — Egyébként ehhez az érveléshez és gondolatmenethez kapcsolódott a minisztertanács határozata. A belügyminiszter előterjesztéseit tartalmazó borítólapon a Miniszterelnökség részéről már eleve rögzítették, hogy az önkormányzati alkalmazottak illetményeinek újraszabályozása indokolt, de a kérdés olyan bonyolult és nagyjelentőségű, hogy azt a minisztertanács ülésén nem lehet részleteiben megfelelően megtárgyalni, hanem az érintett minisztereket kell utasítani, hogy egyeztetett véleményt dolgozzanak ki. 59 A tervezet értelmében a vármegyei aljegyzői állás elnevezése vármegyei jegyzőre, a szolgabírói állás elnevezése járási jegyzőre stb. változott volna. 60 Ez az állítás minden bizonnyal erős túlzás. Az előterjesztés indoklása szerint „a községi (kör-) jegyzők és segédjegyzők a középiskola nyolc osztályának elvégzése után két esztendős községi közigazgatási tanfolyamot kötelesek hallgatni, amelyet még egy esztendős községi közigazgatási effektív gyakorlatnak is meg kell előznie. [...] A tanfolyam-hallgatók két esztendőn keresztül a jogtudomány úgyszólván minden ágazatára kiterjedőnagyon alapos kiképzést nyernek, kollokválnak, alapvizsgáznak és képesítő vizsgát állnak ki." Doktorátus megszerzéséről tehát nem volt szó.
