Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. B. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
előtt még jobban felveti azt a problémát, hogy belső telepítéseket kell eszközölni. [Bárányos] Földmívelésügyi miniszter: Javaslata tulajdonképpen azt a formalitást jelenti, hogy addig, amíg annak a szükségessége nem merül fel, s akkor is csak abban az esetben, ha ott a szlovákok kitelepítése következtében a szlovák lakosság összetétele szempontjából kisebbségben maradnak, csak akkor lehet odatelepíteni. Nagyon fontos a pontos szövegezés. Máris mutatkozott a szükségessége pl. Pitvaros községben feltétlenül szükséges három-négy szerelvényt odairányítani és ott letelepíteni. A helyzet igen súlyos, tehát a szerelvények számát feltétlenül mérsékelni kell. Szombat óta 10-12 szerelvény jött be. Tudniillik az első hét kiesését be akarják hozni, azért indítanak egy nap olyan sok szerelvényt. [Rajk] Belügyminiszter: tegnapelőtt a helyszínre lement kiküldötte, s helyszíni szemle alapján megállapította, hogy riadalomra ok nincs. A folyó héten jelentkezett kontingenst el fogják tudni helyezni. Döntően szem előtt kell tartani azokat az elveket, melyek révén a belső telepítéseket végezhetjük. [Gyöngyösi] Külügyminiszter: ő javaslatával csak azt akarta kifejezni, elvileg nem jelentheti azt, hogy ki van zárva az odatelepítés. [Rajk] Belügyminiszter: kéri elfogadni az ő javaslatát és szövegezését, mert különben már előre oda fogják vinni a telepeseket. A rendelettel ne adjunk ilyen irányt a telepítésnek. [Bárányos]Földmívelésügyi miniszter: ha elfogadja a belügyminiszter szövegezését, amely pontosan így hangzik: „ahol az áttelepítés után visszamaradt szlovák lakosság számaránya elenyészően csekély" a végén tegyük hozzá, hogy „szükség esetén bizonyos könnyítés eszközölhető a belügyminiszterrel egyetértőleg." [Rajk] Belügyminiszter: ezt elfogadja. 50 rikai katonai hatóságokkal a magyarországi németek kitelepítése ügyében keletkezett nézeteltérések rendezésében működjön közre. Az amerikai fél ennek nyomán újabb tárgyalásokat javasolt, aminek azonban a magyar kormány csak akkor látta értelmét, ha a tárgyalások a magyarországi sváb kitelepítés végleges rendezését eredményezik. A tárgyalásokra végül is nem került sor. A belügyminiszter által hivatkozott „közlés" ennek során jutott el a magyar szervekhez. (MOL XTX-A-l-j-1947-XXIII-e-3694. Bővebben lásd: TÓTH Á, 1993, 172-173. 50 A lakosságcsere-egyezmény végrehajtásával kapcsolatos egyes kérdések rendezésére vonatkozó 5300/1947. ME sz. r.-ről (MK április 27., 95. sz.) lásd a [23] 172. sz. jegyzőkönyv 49. napirendi pontját és b) mellékletét. A Csehszlovákiából áttelepülők letelepítésére felhasználható vagyonról a rendelet 5. §-a rendelkezett. Az (1) bekezdés szerint erre a célra elsősorban a Németországba már kitelepített, valamint a kitelepítésre kötelezett, de még Magyarország területén élő német lakosságnak a magyar államra átszálló vagyonát kell felhasználni. A (2) bekezdés szerint a Szlovákiába áttelepülő személyeknek a magyar államra átszálló vagyonát is fel lehet használni azokban a községekben, ahol az áttelepítés után visszamaradt szlovák lakosság számaránya elenyészően csekély. Az itt vitatott szöveg a közzétett rendeletben a következőképpen szól: „(3) Ahol az áttelepítés befejezése után visszamaradó szlovák lakosság számaránya előreláthatólag elenyészően csekély lesz, a jelen § (2) bekezdésében említett ingatlanokat és egyéb vagyontárgyakat, ha annak szüksége felmerül - a földművelésügyi és a belügyminiszternek a kormánybiztos javaslatára együttesen adott előzetes engedélyével - letelepítés céljára a szlovák lakosság áttelepítésének befejezése előtt is fel lehet használni."
