Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. B. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
államkincstár nevében a Jóvátételi Hivatal rendeli meg, egyetértve az illetékes miniszterrel. [Erőss]Közellátásügyi miniszter: a Jóvátételi Hivatal akkor önmaga ellenőrzésére van utalva. [Vas] Gazdasági Főtanács főtitkára: a rendeletben benne van, hogy önmaga nem cselekedhetik. [Bán] Iparügyi miniszter: ha ez egészen kihagyható, akkor egészen kihagyjuk. Kihagyja az IKART-ot és az Arucsereforgalmi Rt.-t is, de az előbbit igénybe veszi, mert más szerve nincs erre a célra. [Nyárádi] Pénzügyminiszter: ezt nézzük meg kicsit alaposabban. Az 1. § módosításához hozzájárul, de a 2. § tekintetében még tárgyalások szükségesek. Ezek után elvben el lehet fogadni és az illetékes szervekkel még amúgy is le kell tárgyalni. Az 1. §-t eldöntötték, a 2. § egészen kiesik. [Erőss] Közellátásügyi miniszter: az 5. § (4) bekezdésénél volt észrevétele, kéri, hogy azt az iparügyi miniszter vegye figyelembe. [Gerő] Közlekedésügyi miniszter: és nagyobb százalékot kér. [Bán] Iparügyi miniszter: az összes észrevételeket figyelembe fogja venni. Minisztertanács az előterjesztést elvben elfogadta azzal, hogy a részletek megállapítását a pénzügyminiszter, a közellátásügyi miniszter, a földmívelésügyi miniszter, az iparügyi miniszter és a Jóvátételi Hivatal elnöke által tartandó tárcaközi értekezlet hatáskörébe utalta. 73 73 Az Iparügyi miniszter az előterjesztésben utalt arra, hogy a GF 1946. november 19-ei ülésén 8801/1946. sz. alatt határozatot hozott a jóvátételi szállítások árelszámolása tárgyában Ez azonban túllépett a GF jogalkotó hatáskörén, ezért kezdeményezte a miniszter e tárgyban kormányrendelet kiadását. Egyúttal utalt arra is, hogy korábban a jóvátételi közszállítások vállalatba adása és lebonyolítása teljesen nélkülözte a jogi szabályozást, az alkalmat tehát felhasználta arra, hogy az ármegállapítás kérdéskörén túl a beterjesztett rendelettervezet a jóvátételi közszállítások vállalatba adására, a fő- és alvállalkozók egymáshoz való viszonyára, végül pedig a pénzügyi elszámolásra vonatkozó kérdéseket is rendezze. A tervezet a jóvátételi közszállítás megrendelőjeként a Jóvátételi Hivatalt és a közellátásügyi minisztert nevezte meg. A kiadott rendelet ezzel szemben - a GF főtitkárának felszólalásával összhangban - a közellátásügyi minisztert már nem említi. Ugyanakkor fenntartotta azt a fontos rendelkezést, hogy ezekre az ügyletekre is a Közszállítási Szabályzat előírásait kell alkalmazni. A tervezet - és a kiadott rendelet - ezt követő része az ármegállapítás kérdését szabályozta. Meghatározta az ármegállapításra jogosult hatóságokat (iparügyi, közellátásügyi, földművelésügyi, pénzügyi, illetve népjóléti miniszter), és bevezette az egységes jóvátételi árszint alapjául szolgáló jóvátételi árak" fogalmát. Ez utóbbi lényege az volt, hogy minden jóvátételi szállításra kerülő áru árát a tényleges piaci ár alatt kellet megállapítani. A jóvátételi szállításokban érdekelt valamennyi gazdasági szereplőre kiterjedő szabályozás érdekében kimondta a rendelet azt is, hogy a fővállalkozónak az esetleges alvállalkozóval szemben a szerződés megkötésekor ugyanazokat a szabályokat kell alkalmaznia, mint amely szabályokat a Jóvátételi Hivatal vele szemben érvényesített, illetve, hogy az alvállalatba adás során sem általános költség, sem haszon nem számítható fel. A további §-ok egyrészt a számlák elkészítését, benyújtását és elszámolását szabályozták, másrészt a hatálybaléptetésről és a végrehajtásról rendelkeztek. - Lásd az 5270/1947. ME sz. rendeletet, MK április 29., 96. sz.
