Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
meg, mint bármely más magyarországi vállalatot. A magyar fél kötelezettséget vállal arra, hogy a szóban forgó vállalatokat úgy bírálja el, mint a legkedvezőbb elbírálásban részesülő egyéb, hasonló termelési ágban működő magyarországi vállalatokat. Anyersanyag- fűtőanyag-, pénz-, és devizagazdálkodás, valamint a külkereskedelem irányítására vonatkozó magyarországi szabályok azonban a szóban forgó vállalatokra is természetesen kötelezők." 2. A magyar fél örömmel üdvözölné, ha a szóban forgó vállalatok a Szovjetunióval és a harmadik államokkal nyersanyag feldolgozására irányuló bérmunkaszerződéseket kötnének, az ilyen szerződésekre megállapított általános feltételek szerint, ezért javasolja a következő pont felvételét: „2. A szóban forgó vállalatok éppúgy jogosultak külföldre bérmunkát vállalni és a behozott nyersanyag kifizetésére szolgáló iparcikkmennyiséget exportálni, mint bármely más magyarországi vállalat. A külkereskedelemre és a devizagazdálkodásra irányuló általános szabályok természetesen ezekre az esetekre is vonatkoznak." 3. A magyar fél rámutat arra, hogy külföldi érdekeltségű magyarországi vállalatoknak jelenleg kivétel nélkül meg van tiltva az, hogy nyereségüket szabad valutában külföldre kivigyék. A szovjet fél által felvetett kívánság teljesítése esetén természetesen más külföldi érdekeltségű vállalatok is követelnék ezt a lehetőséget, és ez esetben a magyar külkereskedelem és devizagazdálkodás egyensúlya felborulna. Utal a magyar fél arra is, hogy a Magyarország és a Szovjetunió közötti gazdasági együttműködésről szóló 1945. augusztus 27-én kelt egyezmény 144 5. §-a értelmében a vállalatok üzleti eredményeinek elszámolását a két kormány által időszakonkint megkötendő kereskedelmi és pénzügyi egyezmények alapján kell megejteni, figyelembe véve Magyarország kiviteli lehetőségeit, valamint fizetési mérlegének állapotát abban az időpontban, amelyben az egyes egyezményeket megkötik. így tehát az alapegyezmény figyelemmel kívánt lenni a magyar külkereskedelem és devizagazdálkodás egyensúlyára, amely ma még nem olyan szilárd, hogy a nyereségek transferálását lehetővé tehetné. Végül utal a magyar kormány arra is, hogy a magyarországi árszínvonal alacsony volta, továbbá a közterhek súlya miatt egyelőre jelentősebb nyereségek nemcsak a szóban forgó vállalatoknál, hanem más vállalatoknál sem jelentkeznek és ezért e kérdés szabályozása az alapegyezményben említett külön külkereskedelmi és fizetési egyezmény megkötéséig nem szenved lényeges késedelmet. A magyar fél elismeri teljes mértékben a szovjet félnek azt a kívánságát, hogy a szóban forgó vállalatok termékeiknek egy bizonyos hányadával szabadon rendelkezhessenek úgy külföldi, mint belföldi szállítások tekintetében. Azonban szabad rendelkezési jog alá eső termelés-hányadot a szóban forgó vállalatok érdekében sem volna kívánatos százalékosan megszabni, mert a Lásd: DMB MT. JKV., a 47. sz. jkv. 9. napirendi pontját és jegyzetét.
