Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)

A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI

[Bán] Iparügyi miniszter: az ő személyi ügyeibe is sokszor beavatkozik és kénytelen előterjesztését a napirendről levenni. Szakasits Árpád államminiszter: ez a koalíciós kormányzat. [Gyöngyösi] Külügyminiszter: a miniszterelnök-helyettesnek ebben igaza van. Azonban a csehszlovákok rosszindulatú megjegyzéseit nem venné figyelembe a kinevezések, vagy áthelyezések alkalmával, mert a csehek erősen bírálták a magyar parlamentben elhangzott beszédeket és az ő személyét is. Oróla azt írták, hogy revizionista. Amikor a párizsi béketárgyalásokon elhangzott az a kijelentés, hogy „csak civilizált állammal lehet szerződést kötni", akkor ő kiadta az utasítást, hogy lábhoz tett fegyverrel szótlanul tűrni, s meg is lett az eredménye. Borsodinak komoly értékes tanulmányai voltak. Hogy milyen a helyzet a csehekkel, az most nem egészen ide tartozik. Távolléte alatt hallotta, hogy Koós Ádám brazíliai útját is le akarták állítani. Nem tudja, hogy mi kifogások lehetnek ellene. [Ries] Igazságügyminiszter: Koós fasiszta, végig szolgálta az egész Horthy-rezsimet és legutóbb Saláta tiszteletére vacsorát rendezett. Párizsban zsidótörvény alá eső rendelkezéseket hajtott végre. [Gyöngyösi]Külügyminiszter: téves információk alapján vetődtek fel ezek a vádak. Már nagyon régen nem is volt Párizsban. A központban teljesített szolgálatot. Ami a Saláta tiszteletére adott vacsorát illeti, az még akkor volt, amikor sok más baloldali vezetővel együtt többen megjelentek ezen a vacsorán. Sőt, utána még egy hónappal ő is adott egy vacsorát, ahol szintén jelen volt Saláta Kálmán a többi külügyi bizottsági tagokkal együtt, mert alkotmányos kötelessége volt a külügyi bizottság tagjait informálni. Ha a párizsi működése igaz is volna, akkor sem találna benne semmit, mert abban az időben maguk a zsidók is végrehajtották a rendeleteket, hogy a saját bőrüket mentsék. A tisztviselőket azzal a tudattal vettük át, hogy a Horthy-kormány rendeleteit annakidején végrehajtották. A riói követség dolgát a svédekkel már le kell tárgyalni, át kell venni a dolgokat, s ha majd ennek az előkészítése rendben lesz, akkor fog a követ megbízásával foglalkozni. Ismeri a politikai felelősséget, s ha akaratát nem tudja keresztülvinni, akkor inkább lemond, s ha egyszer valamit elhatároz, azt végre is fogja hajtani. [Gerő]Közlekedésügyi miniszter: nem helyes az ilyen felvetése a kérdésnek. Minden miniszter még szakmegbízatásokat is behoz a minisztertanácsba, mert nyilván nem csak formálisan, hanem feltételezik azt is, hogy az illető ellen esetleg kifogás merülhet fel. Még inkább fennáll az olyan megbízatásoknál, amelyek külföldön készülnek és kifejezetten politikai jellegűek. Felmerült az igazságügyminiszter részéről is több kifogás, s ha nem látjuk ezt az embert megfelelőnek, ne forszírozza a külügyminiszter. Ez nem bizalmatlanság a külügyminiszterrel szemben, hanem csak figyelmeztetés, hogy nem megfelelő a kijelölt személy. A külügyi apparátus tényleg nem felel meg a magyar demokratikus feltételeknek és sokszor nem azt csinálják külügyi képviseleteink, amit az érdekeink megkívánnának. A csehekkel nekünk előbb vagy utóbb meg kell egyeznünk, s akkor, nyilvánvaló, hogy ebből a szem-