Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
Megjegyzem, hogy a törvénytervezet nem kívánja sem a demokratikus szabadságjogokat, sem pedig az állampolgárságot, mint egyik legfontosabb alanyi közjogot érinteni, hiszen, ha a hazatérésre felhívott személy az ország területére visszatér és jelentkezik, az állampolgárságtól való megfosztás szankciója nem alkalmazható. Ugyancsak biztosítja a demokratikus szabadságjogokat és egyben az állampolgárság jogát az, hogy törvény, tehát a hazatérésre való felhívás és az ahhoz kapcsolódó szankció is, csak azokra a személyekre alkalmazható, akik a demokratikus államrendet és köztársaságot védő 1946: VII. törvénycikkben meghatározott bűntett elkövetésének gyanúja alatt állanak. A hazahívás ténye ez esetben is csupán azt a célt szolgálja, hogy a tényállás teljes felderítése végett a hazahívott személy szükség esetén a hatóságok rendelkezésére álljon. II. A törvénytervezet 1. §-a a hazahívás jogát általában a kormánynak, de közszolgálatban álló, - tehát többnyire hivatalos megbízásból külföldön tartózkodók - tekintetében a főfelügyeletet gyakorló illetékes miniszter részére is biztosítja. Magának az állampolgárságtól való megfosztás kimondásának a jogköre csak a minisztériumot illeti meg, amely jogával szabad belátása szerint él. E szakasz rendelkezései szerint a felhívottnak nem csupán a hazatérés, hanem a jelentkezés is kötelessége. Az 1. § (3) bekezdése értelmében a felhívást a Magyar Közlönyben is közzé kell tenni. Erre egyrészt a nagyobb nyilvánosság biztosítása miatt, másrészt azért van szükség, hogy ha a kézbesítés nem volna lehetséges, a határidő ez esetben is a Magyar Közlönyben való közzététel utolsó napjától számíttassák. E bekezdés egyébként biztosítja a törvény céljának elérését az esetben is, ha a hazahívott ismeretlen helyen tartózkodik, vagy részére a felhívás bármely okból kézbesíthető nem volt. Az 1. § (4) bekezdése értelmében az 1939: XIII. tc. 7. §-ának (2)-(4) bekezdései 107 megfelelően alkalmazandók, vagyis a minisztérium határozata az állampolgárságtól megfosztott személy feleségére és kiskorú gyermekeire csak akkor terjed ki, ha ezt a határozat kimondja; a Magyar Közlönyben a megfosztó határozatot is közzé kell tenni és a határozat e közzététel napján válik hatályossá; végül a jelen törvény alapján magyar állampolgárságától megfosztott személyt csak a minisztérium hozzájárulásával lehet visszahonosítani. 107 Feltehetőleg elírás történt, mivel az 1939: XIII. tc. 7. §-ának nincs (2)-(4) bekezdése. Minden bizonnyal a 8. § (2)-{4) bekezdésére kívánt utalni, amely a feleség és a kiskorú gyermek állampolgárságtól való megfosztását, a határozatnak a hivatalos lapban való közzétételét, illetve a visszahonosítási szabályozta. E kérdésekre vonatkozó intézkedési jogkört is a minisztérium (a kormány) részére tartotta fenn a törvény. A 7. § egyébként a visszahonosításra vonatkozó kérelem előterjesztéséről szólt.
