Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
b) minden egyéb, a Szovjetunió által a Potsdami Egyezmény alapján támasztható, de eddig még nem érvényesített igény, c) a Szovjetuniónak átadott magyarországi vállalatok által 1945. január 20. óta bármilyen okból elszenvedett károk, d) a fenti tételekkel kapcsolatban támasztható kamatigények. e) a magyar kormány által a Németországgal szemben fennálló tartozások törlesztésére, valamint az átadott vállalatokat ért károk megtérítésére teljesített eddigi fizetményeket be kell számítani a fent említett összegbe. A magyar kormány tisztelettel kéri a Szovjetunió kormányát a fenti ajánlat elfogadására. Budapest, 1947. évi március hó 11-én. MOL XIX-A-lO-XXI/4. 1947-2209 (82. d.) Gépelt, aláírás nélküli tisztázat, karbonpapírral készített egykorú másolata. A Pénzügyminisztérium iratai között megtalálható a fenti Emlékeztető változata, ebben a Dunai Repülőgépgyár és a Győri Waggongyár Németországgal szembeni tartozásait illetően a szovjet és a magyar álláspont közötti különbséget a következőképpen indokolták: ,A magyar és a szovjet szakértők megállapításai között mutatkozó eltérés okai tekintetében az alábbiakat kell megállapítani: Miután a két fél csaknem teljesen megegyezik a gyárak által eredetileg felvett hitelek nagyságában, eltérések csak az eszközölhető leírások körül merültek fel. Ezek az okok: 1) a szovjet fél Németországgal szemben fennálló tartozásnak tekint egy 80 millió pengős tételt, amely a magyar fél szerint a magyar kincstárral szemben áll fenn; 2) A szovjet fél nem hajlandó bizonyos, 17,6 millió márka értékű repülőgép-szállításokat elismerni, amelyek tényleg megtörténtek, de csak a gyár egyéb anyagával együtt elhurcolt könyvelési feljegyzésekkel volnának igazolhatók, amelyek jelenleg Bajorországban vannak, s ott bármikor megtekinthetők; 3) a szovjet fél nem hajlandó elismerni, hogy a nyújtott hitelekből a német kormány később 72, 8 millió márka értékű hitelt, mint fölöslegest, visszavont, miután a szállító gyárakat lebombázták. A szovjet fél elismeri, hogy ezek a hitelek felhasználatlanul maradtak, de álláspontja szerint, mint magyar követelések tartattak nyilván, s ilyenformán ezekről Magyarország a békeszerződésben lemondott, viszont tartozása teljes összegében fennmaradt; 4) a szovjet fél nem hajlandó elismerni, hogy az egyik gyár repülőgépeken kívül nyersanyagokat és félgyártmányokat is szállított Németországnak, a Reichsluftfahrtsministerium magyarországi megbízottjának egyenes utasítására, és szabályszerű átvételi elismervényei ellenében, s e 116,3 millió márka összegű szállítások a tartozásból levonandók; 5) a szovjet fél nem ismeri el, hogy a magyar szerződő félnek szerződéses joga lett volna a szállítások megszakadása után az addig nem amortizált beruházások 2/3-át a német kormányra hárítani, s ilyen formán a tartozásból 59,3 millió márkát leírni; A szovjet fél nem ismeri el, hogy a gyárak által elszenvedett bombakár arányos részét a szerződés értelmében a német kormány tartozott viselni, s ennek megfelelően 45,2 millió márka leírható; 7) nem ismerte el a szovjet fél azokat a leírásokat sem, amelyek a magyar fél szerint különféle kisebb címeken, úgymint német repülőgépeken eszközölt javítások, szállítás közben tönkrement repülőgépek stb. miatt 4,5 millió pengő és 2,8 millió márka értékben volnának eszközlendők. Az l)-7) alatt részletezett eltérések okozzák a különbséget a magyar fél által kimutatott
