Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
állapodások keretében Németország - hatalmi túlsúlyát kihasználva - olyan kurzust kényszerített ki, amely nem felelt meg a realitásoknak. De Svájcban kapható volt az úgynevezett „Handelssperr mark", vagyis a kereskedelmi zárolt márka, mely bizonyos feltételek mellett Németországgal való kereskedelmi tranzakciókra felhasználható volt. Ennek a kurzusa már 1943 végén csak az aranyparitásnak 3,8%-át tette ki. A Handelssperr mark alapján számolva 65 márka felelt meg 1 dollárnak. A dollár németországi szabadárfolyama a márkának még nagyobb értékromlását tünteti fel. A dollár árfolyama közvetlenül a felszabadítás eló'tt 150-190 márka között mozgott, s a szövetséges csapatok bevonulása után körülbelül 100 márkát tett ki. Hasonló számokhoz jutunk akkor is, ha a márkabankjegy külföldi jegyzéseit vesszük alapul. A márkabankjegy zürichi jegyzése csak 1942-ig áll rendelkezésre, de már ekkor is sokkal kevesebbet ért a márka Zürichben, mint a magyar pengő. Magyarországon pedig a háború alatt 40 pengő-fillérért lehetett márkabankjegyet kapni. Az összes itt felsorolt adatok azt mutatják, hogy a márka a háború végén legfeljebb 4%-át érhette az aranyparitásnak, vagyis kerekszámban 100 márkát kell egy dollárral egyenlőnek venni. A magyar kormány azonban ezeknek az adatoknak az ellenére jóval magasabb átszámítási kurzust hoz javaslatba, tekintettel arra, hogy a márka értékromlása a háború folyamán fokozatos volt, s a magyar tartozások is fokozatosan keletkeztek. A magyar kormányjavaslata az, hogy 56 márka vétessék egyenlőnek 1 US dollárral, mert ez a kurzus felel meg a pengő már elfogadott értékelésének (92 pengő egyenlő 1 dollár) úgyszintén a márka és a pengő között 1940 novemberétől egészen 1945 tavaszáig fenntartott klíringárfolyamnak (1 márka egyenlő 1,64 pengő). A mellékletben 1-20 alatt kimutatott tartozások a fenti értékelés mellett 3,5 millió dollárt tennének ki. Tekintettel azonban arra, hogy a kimutatásban nem szerepelnek a magyar-szovjet vegyes vállalatok, valamint az 50%-nál nagyobb szovjet érdekeltségű vállalatok tartozásai, sem pedig a Szovjetuniónak átadott vállalatok által 1945. január 20. óta elszenvedett károk és mindezen tételek kamatai, a magyar kormány a Szovjetuniónak összesen 10 millió US dollárt ajánl fel azzal, hogy ezen összeg kifizetésével kiegyenlítést nyernek, a) az összes magyarországi vállalatoknak (tehát a magyar vállalatoknak, az 50%-nál kisebb vagy annál nagyobb szovjetrészesedésű vállalatoknak, úgyszintén a magyar-szovjet vegyesvállalatoknak) összes Németországgal szemben fennálló tartozásai, b) a Szovjetuniónak átadott magyarországi vállalatok által 1945. január 20. óta elszenvedett károk, c) az a) és b) tételekkel kapcsolatban támasztható kamatigények, d) minden egyéb, a Szovjetunió által a Potsdami Egyezmény alapján támasztható, de eddig még nem érvényesített igény.
