Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)

A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI

ríttetni, amelyek 50%-ban, vagy annál kisebb részben adattak át a Szovjetunió részére, miután az 50%-nál nagyobb szovjet részesedéssel bíró vállalatok tartozásait a Szovjetunió maga kívánja behajtani. Bár ezt a kérdést a magyar kormány a további tárgyalások folyamán fel fogja vetni, egyelőre a Creditanstalt Bankverein tartozásait ebben a számításban figyelmen kívül kell hagyni. A magyar kormány egyelőre nyitva hagyni kéri a szovjet fél által a vegyes szovjet-magyar vállalatok, valamint az 50%-nál nagyobb szovjet érdekeltségű vállalatok németországi tartozásainak a kérdését, mert ezeket még nem volt módjában alaposan megvizsgálni. Az ezeknél a vállalatoknál felmerülő tartozások azonban nem fogják a végösszeget döntően befolyásolni. b) Az átszámítási kulcs tekintetében a magyar és a szovjet fél nem tudtak megegyezni, s az eltérő kulcs alkalmazása okozza elsősorban azt a nagy különbséget, ami a szovjet fél által követelt, s a magyar fél által felajánlott összegek között mutatkozik. A szóban forgó tartozások a vállalatok könyvelésében részint pengőben, részint márkában jelentkeznek. Előre kell bocsátani, hogy ott, ahol a vállalatok márkában könyveltek, szabálytalanul jártak el, mert Magyarországon a márka sohasem volt törvényes fizetési eszköz és a Németországgal szemben fennállott tartozásokat a klíringárfolyamon átszámítva pengőben lettek volna kötelesek vezetni. A pengőben kimutatott tartozások átszámítására nézve a magyar és a szovjet fél már több mint egy évvel ezelőtt megállapodott abban, hogy 92 pengőt kell 1 US dollárral egyenlőnek venni. A márkában vezetett tartozások átszámítására ilyen megállapodás nem jött létre. A magyar fél abból a meggondolásból indult ki, hogy a márka és a pengő a háború folyamán párhuzamosan értéktelenedtek el, és mivel a klíringkurzus a pengő és márka között 1940-től 1945-ig állandóan 100=164 volt, javasolta a fenti, 92 pengő = 1 US dollár arány alapulvételével 56,1 márka = 1 US dollár átszámítási arány megállapítását. Ezzel szemben a szovjet fél abból a teljesen tarthatatlan álláspontból indult ki, hogy a márka a háború folyamán az utolsó pillanatig az aranyparitáson maradt és ezért 3,80 márka = 1 US dollár átszámítási kulcs alkalmazását követelte. így tehát a szovjet fél a márkát kereken 15-szörösére értékeli a magyar fél általjavasolt egyenértéknek. Az átértékelési kulcs alkalmazásában fennálló különbség okozza a magyar és a szovjet fél adatainál mutatkozó óriási eltérést. Ha ugyanis a mellékelt kimutatásban felsorolt 20 adat alapján a magyar fél által megállapított tartozást (260 millió pengő és 40 millió márka) a magyar fél általjavasolt kurzuson számítjuk át dollárra, úgy 3,5 millió dollárt kapunk, ha pedig a szovjet fél által megadott tartozást (66 millió pengő és 508 millió márka) a szovjet fél által alkalmazni kívánt kulcs mellett számítjuk át, 136 millió dollárhoz jutunk. A szovjet fél nem 136, hanem kereken 200 millió dollárt követel a különbséget a magyar-szovjet vegyes vállalatok még nem tisztázott tarto-