Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)

A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI

kozások jelentős részét pedig a kormány a következő évek során államosítani kívánja. Nem arról van tehát szó, hogy egyes magántőkések vagyona menne át a Szovjetunió tulajdonába, hanem a magyar nép tulajdonában lévő, vagy a magyar nép által a közeljövőben tulajdonba veendő vállalkozásokat kellene a Szovjetuniónak átadni. Nem kell részletesebben kifejteni, milyen következményei lennének annak a magyar államháztartás alakulására és az újjáépítést szolgáló magyar hároméves terv végrehajtására. A magyar kormány ezért tisztelettel kéri a Szovjetunió kormányát, hogy az alább közlendő adatok felhasználásával tárgyilagosan vizsgálja felül azokat az adatokat, amelyeknek alapján a Szovjetunió képviselői az említett 200 millió dolláros követelést kiszámították. Nem kétséges a magyar kormány előtt, hogy ez a tárgyilagos vizsgálat a magyar álláspont helyességét fogja megállapítani. A további számszerű levezetés két részből áll. a) a követelések számszerű megállapításából, b) a követelések mai forintértékre való átszámításából. a) A követelések számszerű értékének megállapítása tekintetében a szovjet és a magyar álláspontot a mellékelt táblázat foglalja össze. A táblázatban látható pengőösszegek 1945. január 20-i vásárlóértékű pengőre vonatkoznak; a pengő értékelését a jelzett időpontra nézve a magyar és szovjet fél közös egyetértésben 92 P = 1 US dollár alapon állapította meg. Ugyanebben az időpontban 1RM értéke a magyar-német klíringben 1,64 P volt. A márka- és pengőösszegek közös nevezőre hozása céljából ezt a kurzust alkalmazva megállapítható, hogy a szovjet fél által felállított követelések összege 1945. évi január 20-i pengőben kifejezve 899,2 millió, a magyar fél által elismert tartozások összege pedig 325,1 millió, 1945. január 20-i vásárlóerejű pengővel egyenértékű. A két felállítás közötti eltérések általában jelentéktelenek, s a különbség tulajdonképpen csak három tételnél adódik: a Dunai Repülőgépgyár Rt.-nél, a Győri Waggongyárnál és a Creditanstalt Bankverein budapesti fiókjánál. A Dunai Repülőgépgyár Rt.-nél a szovjet fél felállítása szerint 405 millió RM tartozás adódik. Azon az alapon, hogy a gyárnak nyújtott német hitelekből a szovjet fél csupán a szállított repülőgépek értékét hajlandó levonni, ezzel szemben a magyar fél álláspontja szerint a nyújtott hitelekből levonandó a szállított repülőgépek értékén kívül a Németországba visszautalt előlegek összege, miután ezek az összegek úgy tekintendők, mint amelyek a hitelből igénybe sem vétettek, továbbá a német rendelőt terhelő beruházási leírások, valamint a vonatkozó szerződés értelmében a német rendelőt terhelő anyagkárok, végül a németek által elszállított anyagok, alkatrészek és félkész áruk értéke. A szovjet fél az utóbbi tételeknél nem ismerte el a folyami úton elszállított áruk értékét, mivel arról a gyárnak megfelelő igazolásai nincsenek. El kell azonban ismernie azokat a tételeket, amelyek vasúton, vagy autón szállíttattak el a gyárból, és amelyekről szabályos nyugták álla-