Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
ellenes megmozdulásokat, és a világon semmi ezek ellen a kormányzat részéről nem történt. Rákosi Mátyás államminiszter: a közellátásügyi miniszter konkrét javaslatához annyit szól hozzá, hogy külföldi banditákkal, akik felelőtlenül és legtöbbször idegen zsoldban dolgoznak, tényleg más eszközöket kell alkalmazni. A másik kérdés tekintetében meg kell mondani, hogy az egész Kisgazdapárt felelőssé tétele két oldalról jön. Az egyik a politikailag nem eléggé jártas emberek véleménye, a másik pedig tudatos hírverés nem a demokratikus pártok részéről, hanem azok részéről, akik súlyt helyeznek rá, hogy az összeesküvést ne lehessen alaposan kioperálni. Ezek terjesztik a hírt, és lényegében az egész Kisgazdapártot akarják belerántani az összeesküvés gyanújába. Maga is hallott olyanokat, hogy először jön Kovács Béla, azután Nagy Ferenc és így tovább. [Gerő]Közlekedésügyi miniszter: ennek hangot ad a Kis Újság mai száma is. 20 [Nagy]Miniszterelnök: őis hallott ilyen felsorolásokat. Olyanokat is mondtak, hogy ő mind a két gyermekével együtt benne van. A Világosság tegnap megint hasonló hibát követett el. 21 Rákosi Mátyás államminiszter: egy összeesküvés fokozatosan fejlődik ki, és fokozatosan derül fel a nyomozás folyamán. Ok ebben a vonatkozásban meglehetősen tapasztaltak. Itt nagyon széles és kiterjedt összeesküvésről van szó. A vallatási rendszer igen demokratikus. Ennek ellenkezője mesterséges beállítás, amit azok terjesztenek, akik félnek attól, hogy előbb-utóbb rájuk is sor kerül. A közellátásügyi miniszter által javasolt kijelentésnek azonban nem az a módja, hogy szinte igazolványt állítsunk ki a Kisgazdapárt 20 A Kis Újság Nagy Ferenc koalíciós kormányának egy esztendejéről a Népszavában megjelent értékelésre válaszolt. A szociáldemokrata lap méltatta az elért eredményeket, de hangsúlyozta, hogy ezeket a „szociáldemokrata miniszterek érték el, a másik munkáspárti miniszterek támogatásával, vagy kommunista miniszterek szociáldemokraták segítségével. Akár így, akár úgy, de majdnem mindig Nagy Ferenc pártjához tartozók akadékoskodásával szemben." Felemlegette a cikk az összeesküvést is, amelyben kisgazdapárti miniszter és nemzetgyűlési képviselő is szerepelt. Hangsúlyozta, hogy a „kormányzat akadályozásáért a miniszterelnök felelős, a párt magatartásáért a pártvezér viseli az ódiumot." ,A matematikát hagyjuk a mérnököknek" - utalt a választási eredmények kisgazdapárti számontartására -, a „miniszteri és miniszterelnöki széket pedig ne az egyes pártok hitbizományaként kezeljék, hanem a három párt közül megfelelő embereknek adjuk." (Népszava, 1947. február 5. A jubileum margójára.) „Mi Nagy Ferenc személyében az egész magyar parasztságot látjuk" - olvasható a Kis Újság válaszában - „és minden őt ért támadást vagy rágalmat az egész magyar parasztságra értjük. Nagyatádi példáján okulva, mi őt ezekben nem hagyjuk. Ezt jó lesz mindenkinek tudomásul venni, annak is, aki velünk, annak is, aki ellenünk akar dolgozni. (Kis Újság, 1947. február 7. Z. Nagy Ferenc: A koalíció válsága és a kivezető út.) A Kis Újság ugyanezen számában „Miniszterek és eredmények" című cikkében több vonatkozásban rámutatott a munkáspárti miniszterek gyengeségeire és a kisgazdapárti miniszterek eredményeire. 21 A Világosság egyértelműbb elismeréssel szólt Nagy Ferenc kormányának egy évéről, de nem mulasztotta el felemlíteni, hogy „az időnként periodikusan visszatérő válságok, kormányzati zökkenők beköszöntésében „ugyancsak része kellett, hogy legyen Nagy Ferencnek" annál is inkább, mert nem csupán miniszterelnök, hanem egyúttal a legnagyobb parlamenti párt vezetője is." (Világosság. 1947. február 6.)
