Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
Nem teljesítette a Békekonferencia és a Külügyminiszterek Tanácsa a magyar kormánynak azt a kérését sem, hogy a Tengelyhatalmak oldalán a háborúban szintén részt vett Romániával szemben hajtsanak végre olyan határkiigazítást, amely révén legalább a határvidék magyarlakta területei kerültek volna vissza Magyarországhoz. Igen sajnálatos körülmény, hogy a békeszerzó'dés nem ad megnyugtató biztosítékot a szomszéd államokban élő magyar kisebbség jogai tekintetében sem. Ez utóbbi vonatkozásában az egész magyar nemzetet mélyen megdöbbenti az a tény, hogy az Egyesült Nemzetek tagjai között is helyet foglaló Csehszlovákiában magyar testvéreink a történelemben szinte példátlanul álló jogtalanság állapotába kerültek és az emberiességet megtagadó üldözésben részesülnek. Ismeretes, hogy Dél-Szlovákiában, hónapok óta, a kemény tél ellenére, magyarok tízezreit hurcolják el ősi földjükről. E mélyen sajnálatos jelenségek és a békeszerződés rendelkezéseinek minden keménysége ellenére, vigasztaló körülmény, hogy a békeszerződésben a Szövetséges és Társult Hatalmak lehetővé teszik Magyarország számára, hogy az Egyesült Nemzetek tagjává legyen és hogy az Egyesült Nemzetek irányítása alatt kötött egyezményekhez csatlakozhassák. E körülmények remélhetőleg módot fognak adni arra, hogy a békeszerződésnek a hitleri Németország szövetségesévé vált és annak oldalán harcolt régi Magyarországot büntetni akaró rendelkezései a demokratikus Magyarországgal szemben idővel enyhíttessenek. A nemzetek sorsát irányító Legfőbb Gondviselés mellett a demokratikus népeknek világszerte kialakuló érdekközössége az a legfőbb reménysugár, amely a magyar nemzetnek bíztatást jelent jelenlegi szomorú helyzetében. Ez kilátást nyújt arra, hogy az általános béke helyreállítása után az annyi tehetséggel megáldott, de egykori vezetőrétegeinek bűnös osztály önzése és politikai rövidlátása miatt sok balszerencsével megvert magyar nép, mint egyenrangú fél, elfoglalhatja helyét a békeszerető nemzetek társaságában, és tevékenyen bekapcsolódhat a demokratikus népek munkaközösségébe. Budapest, 1947. január hó 22-én. Gépelt, aláírás nélküli, sokszorosítási eljárással készített másolat. A békeszerződés aláírása tárgyában kelt indítvány és az indoklás Nemzetgyűlés elé terjesztett szövege megegyezik a fentiekkel, kivéve az indoklás ötödik („Nem teljesítette a Békekonferencia..." kezdetű) bekezdésében foglaltakat. Ebből a bekezdésből Szakasits és Rákosi véleményének megfelelően elhagyták a Romániával szembeni területi igények, valamint a Dél-Szlovákiából a kemény tél ellenére elhurcolt magyarokkal kapcsolatos részeket. (NGY IROMÁNYOK 1945-1949, II. kötet 129.) Gerő Ernő észrevételeit viszont nem vették figyelembe az indoklás átszövegezésénél.
