Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
62. [Rácz] Pénzügyminiszter: eló'terjeszti javaslatát a pénzügyi tárca „egyenes adók" számadási ágazatánál 7 millió forint hiteltúllépés engedélyezése tárgyában. [Rajk] Belügyminiszter: módosításai vannak a javaslathoz. Az egyenes adók behajtásának szorgalmazását új tisztviselők beállításával akarja a pénzügyminiszter végrehajtani. Ezt feleslegesnek tartja. Ha a jegyzők és különböző önkormányzati tisztviselők végelegesítése rendezést nyerne, lehetővé válna a fokozottabb és lelkiismeretesebb munka. Addig azonban, míg helyzetük bizonytalan, nem mernek erélyesen fellépni az adóbehajtásokkal. Mindjárt meg tudnánk takarítani 1 800 000 forintot, csak ezen a vonalon. Kéri, hogy mérlegelje a minisztertanács ennek a kérdésnek a fontosságát. [Rácz] Pénzügyminiszter: azt a felvetést szeretné eloszlatni, hogy új tisztviselők beállítására szolgál ez a rendelet, mert ez nem áll fenn. Csak azokat a tisztviselőket kívánja jutalmazni, akik különleges érdemeket értek el az adóbehaj fásoknál. [Rajk] Belügyminiszter: a tisztviselőket ne azzal sarkalljuk a jó munkára, hogy jutalmat kapnak érte, mert az a stabilizáció rovására megy. Inkább biztosítsuk helyzetüket. [Nagy] Miniszterelnök: úgy volt, hogy ősszel megtartjuk a községi választásokat, ha megtartottuk volna, akkor ez a kérdés is már rendezve lenne. [Vas] Gazdasági Főtanács főtitkára: az összeg 6 880 000 forint. [Rácz] Pénzügyminiszter: kell valami tartalék ezért ragaszkodik a teljes összeghez. Minisztertanács az előterjesztéshez hozzájárult. 74 74 A pénzügyminiszter 197 899/1946. VII. sz. előterjesztésében rámutatott arra, hogy az „Egyenesadók" számadási ágazat az 1946/1947. költségvetésben 1 800 000 forinttal szerepelt, ami az adóigazgatás zavartalan ellátására az előállított költségtöbblet következtében nem volt elegendő. A pénzügyi közigazgatás a közadók kivetése, könyvelése, nyilvántartása, beszedése és behajtása tekintetében a pénzügy hatáskörébe utalt feladatok elvégzésénél - olvasható az előterjesztésben - az állami szervein kívül igénybe vette a községi önkormányzat közegeinek a munkáját is, minthogy legalsó fokon az állami adóadminisztráció nem volt kiépítve. A községi elöljáróságok (városi adóhivatalok) alkalmazottai körében végrehajtott B-lista eredményeképpen viszont a községi közigazgatás az ország igen sok községében és városában úgyszólván teljesen csődbe került, mivel az elbocsátott szakképzett tisztviselők pótlására alkalmazott munkaerők gyakran a legegyszerűbb teendők ellátására is alkalmatlanok voltak. Az adómorál egyes vidékeken hihetetlen módon leromlott. Az adózók egy része - állította a pénzügyminiszter - abban a naiv hitben élt, hogy adót fizetni nem kell, s nemfizetés esetében behajtást foganatosítani nem lehet. Ennek következtében, ahol a helyi közegek esetleg ilyennel kísérleteztek, a helyi közhangulattal kerültek éles ellentétbe, s emiatt működésüket kénytelenek voltak beszüntetni. Részben ennek a hatása alatt is a községi közegek az adóbehajtás terén vagy semmit sem tettek vagy a búzaföldadó természetbeni lerovása helyett - a terményelszámoltatást mellőzve - elfogadták a készpénzfizetést. A behajtások fokozottabb lefolytatására kirendelte a miniszter a pénzügyigazgatóságoknak, az azok mellé rendelt számvevőségeknek, az állami és a forgalmi adóhivataloknak a belső szolgálat ellátásánál átmenetileg nélkülözhető minden tisztviselőjét. Ezek a kiküldött állami
