Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
[Molnár] Népjóléti miniszter: előterjeszti javaslatát a Közmunkaváltság Alap terhére foglalkoztatott munkavállalók betegségi, öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosítási kötelezettségek szünetelése és kötelező baleseti biztosítása tárgyában. [Mistéth] Építés- és közmunkaügyi miniszter: kéri ezt az előterjesztést a legközelebbi minisztertanácson előterjeszteni, mert a közmunkaváltságot újabb összeggel terhelné meg a javaslat. [Gerő] Közlekedésügyi miniszter: ez a javaslat éppen csökkenteni kívánja a közmunkaváltságot, azonban van rá mód, hogy a Gazdasági Főtanács megvizsgálja a kérdést és azután kibocsátható a rendelet. Minisztertanács az előterjesztést elvben elfogadta, a részletek megtárgyalását a Gazdasági Főtanács hatáskörébe utalta. 42 32. [Molnár] Népjóléti miniszter: előterjeszti javaslatát az 1946. évre fizetendőbaleseti biztosítási járulékok megállapítása tárgyában. Egyben bejelenti, hogy a tárgysorozat 3. és 4. pontja azonos. Minisztertanács az előterjesztést elfogadta. 43 A kérdés tárgyalására a minisztertanács a következő ülésén ([10] 159. sz. jkv. 17. napirendi pont) tért vissza. ANépjóléti Minisztérium előterjesztéseit összefogó borítólapra e tárgy, valamint a 31. és 32. napirendi pont címére vonatkoztatva a következő közös megjegyzést fűzték: „ad 1-4. Nem tudom megállapítani." A borítólapon jelezték, hogy a tárca 3. és 4. napirendi pontja azonos volt. 42 A 46 824/1946. II. fő. o. NM sz. előterjesztés felhívta a figyelmet arra, hogy a munkanélküliség enyhítésére szervezett közmunkáknál alkalmazott személyek fizetése a Közmunkaváltság Alap terhére történt. Abból a célból azonban, hogy minél több munkanélkülit foglalkoztathassanak, a legkisebb órabért állapították meg, sőt a közmunkával foglalkoztatott munkavállalókat mentesíteni kívánták a betegségi, öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági társadalombiztosítási kötelezettség alól is. Ugyanakkor azonban ezeknek a személyeknek az orvosi és gyógyellátásáról gondoskodni kívántak. A betegségi biztosítás szüneteltetése mellett azonban fenntartani kívánta a baleseti biztosítási kötelezettséget. A SZDP részéről az előzetes napirendipont-jegyzékre igényként feljegyezték, hogy „ne csak baleset, hanem betegség ellen is biztosíttassanak." (PIL 283. f. 31. cs. 63. ő. e., 5.) Az előterjesztés mellett megtalálható a rendelet tervezete. Lásd az 5400/1947. ME sz. r.-t, MK május 7., 102. sz. 43 A 47 560/1946. II. főo. NM sz. előterjesztés utalt arra, hogy az 1927: XXI. tc. a baleseti biztosítási járulék megállapításánál egyik tényezőként a számadási évre kifizetett javadalmazások összegét vette alapul. Jelezte azonban, hogy 1946 folyamán különböző értékű és elnevezésű pénzegység volt forgalomban, így a törvényben megállapított módszert nem alkalmazták. Javasolta, hogy a munkabér helyett az üzemben eltöltött munkanapok száma vétessék alapul, úgy, hogy 1946. augusztus l-jétől a baleseti járadékot, a sérült tényleges javadalmazására tekintet nélkül, átmenetileg egységesen havi 120, azaz napi 4,80, illetve évi 1440 forintnak megfelelően számítsák. Az előterjesztés mellett megtalálható a rendelet tervezete is. Lásd a 800/1947. ME sz. r.-t, MK február 4., 28. sz. A tárca előterjesztéseit összefogó borítólapon 4. sorszám alatt a következő - a fentiekkel megegyező - tárgy címe szerepel: ,A társadalombiztosításban az 1927: XXI. tc. 61. §-ának (2) bekezdése értelmében fizetendő baleseti biztosítási járulék megállapítása."
