Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)

A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI

ről és így a rendelkezésre álló hitelfedezet szétosztása sem történhetett teljesen igazságosan. A Szakszervezeti Tanács az említett rendelet kibocsátásakor nem tett észrevételt az összeírás ellen, amelynek célja az volt, hogy világosan láthassam: 1/ az ország melyik vidékein van szükség leginkább közmunkára, 2/ kik a közmunkára rászoruló munkanélküliek. A Szaktanács most tiltakozik az ellen, hogy a munkába állításnál a nyilvántartást figyelembe vegyem. Nem kétlem, hogy meg fogunk egyezni. Kérni fogom a Szaktanácsot, hogy elsősorban csak olyan munkanélkülieket közvetítsen, akik a nyilvántartásomban fel vannak véve, viszont én sem fogok elzárkózni az elől, hogy megfelelő fedezet esetében a nyilvántartásból kimaradtakat is alkalmazzam. A minisztériumba százával érkeznek beadványok és sürgönyök, melyek új munkák szervezését és a szervezett munkák meghosszabbítását kérik. Egyes városokból és községekből egymásután érkeznek a jelentések, hogy a munkanélküli tömegek tüntetve követelik a közülettől további munkaalkalmak nyújtását. Naponta tucatjával fogadom a küldöttségeket, amelyek a legerélyesebben követelik vagy a közmunkák szervezését, vagy azok meghosszabbítását. A fentebb részletesen közölt számadatokból nyilvánvaló, hogy a Közmunkaváltság Alap - amely a munkanélküliség enyhítésére eddig úgyszólván kizárólagos fedezet volt - teljesen kimerült és a jövő hónapokra sem nyújt megfelelő fedezetet. A munkanélküli segély bevezetését nem tartom célravezetőnek, mert erre olyan hatalmas munkanélküli tömeg fog jelentkezni, hogy a kormányt komoly nehézségek elé állítja. A jelenlegi munkanélküli összeírás - mint említettem - a való helyzetet nem fedi, és így alapja nem lehet a segélyezésnek. Ehelyett a közmunkákat kellene fokozni, mert közmunkákra sokkal kevesebb lesz a jelentkező, mint a munkanélküli segélyekre. Ha 100 000 munkanélkülinek átlagosan havi 200 forintos bérrel való foglalkoztatását határozná el a Főtanács, csak havi 20 millió forintot jelentene. Ezzel pedig a munkanélküliségi probléma is megoldódna. Munkanélküli segélyre viszont pedig [sic!] legalább 3-400 000 munkanélküli jelentkezne, ami, - ha a segélyeket átlagosan 100 forintban állapítanák meg, - havi 30-40 millió forint ellenérték nélküli kiadást eredményezne. Mindezek alapján a következő határozati javaslatot terjesztem a t. Gazdasági Főtanács elé;