Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
Minisztertanács a Balatoni Hajózási Rt. részére egymillió forint hitelt engedélyezett. 66 59. [Gerő] Közlekedésügyi miniszter: eló'terjeszti javaslatát özv. Seide Emiiné részére kegydíj engedélyezése iránt. Minisztertanács az előterjesztéshez hozzájárult. 60. [Gerő] Közlekedésügyi miniszter: előterjeszti javaslatát özv. Gárdonyi Antalné részére kegydíj engedélyezése iránt. Minisztertanács az előterjesztéshez hozzájárult. 61. [Gerő] Közlekedésügyi miniszter: előterjeszti javaslatát özv. Werni Józsefné részére kegydíj engedélyezése iránt. Minisztertanács az előterjesztéshez hozzájárult. 62. [Gerő] Közlekedésügyi miniszter: előterjeszti javaslatát Mészáros Mihály volt államvasúti váltókezelő részére kegyelmi ellátás engedélyezése tárgyában. Minisztertanács az előterjesztéshez hozzájárult. 67 63. [Gerő] Közlekedésügyi miniszter: előterjeszti javaslatát dr. Vájna István MFTR igazgató és dr. Vigh Gyula MFTR jogtanácsos külföldi utazásának engedélyezése tárgyában. 66 A 65 916/1946. II. KözlM sz. előterjesztés előadta, hogy a Balatoni Hajózási Rt. megállapodást kötött a Jóvátételi Hivatallal a csehszlovák jóvátétel céljára úszóegységek gyártására. A megállapodás szerint a Jóvátételi Hivatalnak előlegeket kellett volna a vállalat rendelkezésére bocsátania, de ez nem történt meg. Ezért a Balatoni Hajózási Rt. a Budapest Székesfővárosi Községi Takarékpénztártól kívánt egymillió forint hitelt igénybe venni. A hitel ügyében a közlekedési tárcának kellett készfizető kezességet vállalnia, ehhez kérte a minisztertanács hozzájárulását. Jelezte egyben, hogy a Balatoni Hajózási Rt. 95 %-ban a magyar államvasutak birtokában volt, tehát állami érdekeltségű vállalatnak minősült. 67 A 13 110/1946. Eln. KözlM sz. előterjesztés szerint Mészáros Mihály volt államvasúti váltókezelő 1899-ben Aradon lépett szolgálatba. A román megszálláskor ott visszamaradt, de mivel a román hűségeskü letételét megtagadta 1921-ben elbocsátották. Számára 2 év időtartamra a nyugdíj 100 %-ával felérő kegydíj engedélyezését kérte.
