Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)

A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI

[Molnár] Népjóléti miniszter: előterjeszti javaslatát a társadalombiztosítási bejelentésekre vonatkozó egyes jogszabályok módosítása tárgyában. [Rácz] Pénzügyminiszter: a tervezet 1. §-a (2) bekezdésének átdolgozását kéri. Bizonyos minimális hiteleket ne tartsunk nyilván. A köztartozások más területén is egy forintnál kisebb tételeket nem valorizálnak. Kéri, hogy ezt dolgozza be a népjóléti miniszter a rendeletbe. Rákosi Mátyás államminiszter: stiláris észrevétele van. Meg kell állapodni egyszer és mindenkorra abban, hogy melyik kifejezést használják, munkaadó, vagy munkáltató. Szakasits Árpád államminiszter: munkáltató a helyes. Minisztertanács az előterjesztést a pénzügyminiszter módosításával elfogadta. A „munkaadó" helyett egységesen „munkáltató" kifejezés mellett foglalt állást.

62 55. [Molnár] Népjóléti miniszter: előterjeszti javaslatát az egészségvédelmi intézményeknél szükséges és nélkülözhetetlen állások betöltése tárgyában. (218 932/1946. sz.) [Nagy] Miniszterelnök: az előterjesztettek közül többen már máshova lettek kinevezve. [Molnár] Népjóléti miniszter: utána fog nézni a dolognak. Minisztertanács az előterjesztéshez hozzájárult azzal, hogy a már korábban más állásra kinevezettek az előterjesztésből törlendők.

63 számított hatvan napon belül, azzal a megszorítással, hogy az igények, 1947. december 31-e után e rendelet alapján sem érvényesíthetők, ha az igénylő az adott napig nem tért vissza az országba. - Lásd 24 800/1946. ME sz. r.-et, MK 1947. január 1., 1. sz. 62 A 47 155/1946. II. NM sz. előterjesztés felhívta a figyelmet arra, hogy az 1946. augusztus 1-je előtt, az infláció alatti időben történt társadalombiztosítási bejelentések illuzórikus összegekre vonatkoztak, sőt el is mulasztották egyes munkáltatók a bejelentéseket. A gyors pénzromlás idején elkövetett mulasztás vagy szabálytalanság miatt az akkori névértékben kirótt pénzügyi büntetések a munkáltatók részére jelentéktelen terhet, a biztosítóintézeteknek pedig elégtételt és biztosítékot egyáltalán nem jelentettek. Ennek a visszásságnak a kiküszöbölése érdekében intézkedett a 11 910/1946. ME sz. r. (MK október 19., 239. sz.) 3. §-a úgy, hogy az infláció alatt nem vagy késedelmesen teljesített bejelentés anyagi következményeit az 1946. augusztus 1-je utáni társadalombiztosítási terhek, illetőleg szolgáltatások számításba vételével kell újra megállapítani. A rendelet azonban nem szólt arról, hogy azokra a munkáltatókra is vonatkoznak az említett intézkedések, akik alkalmazottaikat a valóságostól eltérő javadalmazással jelentették be a biztosító intézetnek. E hiányt kívánta pótolni egy kiegészítő rendelettel. - Lásd 600/1947. ME sz. r., MK február 4., 28. sz. Rákosi Mátyás nyilván azért tett észrevételt, mert az előterjesztésben és a rendelettervezetben az általa helytelennek tartott „munkaadó" kifejezés szerepelt. 63 Az előterjesztés a minisztertanács 1946. november 15-i ülésén hozott határozatára (NF MT. JKV. 1946, [66] 149. sz.jkv. 25. napirendi pont) hivatkozással tett javaslatot ideiglenes alkalmaztatásokra, így az Országos Közegészségügyi Intézethez dr. Veres Gábor, dr. Rubányi Jánosné, dr. Schwanner Márta orvost és dr. Sárdi Emil vegyészmérnököt; a Zöldkeresztes