Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
BEVEZETÉS
ben a főleg jóvátételre szállító vállalatok jórészt deficites gazdálkodásra kényszerültek, hiányaikat jegybanki hitelek útján fedezték. Ezek a hitelnyújtások viszont csökkentették más, belföldi fogyasztásra, vagy nagyobb jövedelmet jelentő exportra termelő vállalatok hitelszükségletének kielégítését. Mindezek ellenére az erőszakosan alacsonyan tartott termelési költségek is lényegesen magasabbak voltak, mint amennyivel a szállított árukat a jóvátételi kötelezettség teljesítésébe beszámította a tulajdonképpeni megrendelő, a szovjet, a jugoszláv vagy a csehszlovák fél. Úgyhogy a jóvátételi kötelezettség dollárban kifejezett terhe forintra átszámítva lényegesen magasabb volt, mint amennyit a dollár összegének a magyar hivatalos árfolyamon történő átszámítása mutatott. 78 Hozzájött ehhez a magyar-csehszlovák lakosságcsere, a németek kitelepítésének költsége, a Vörös Hadsereg ellátásánál az előirányzattal szemben rendszeresen felmerült túlkiadás, valamint a magyar vállalatoknak Németországgal szembeni - korábban már említett - állítólagos tartozásának a Szovjetunió részére való megtérítése, a magyarországi német vagyonban keletkezett kár kifizetésére irányuló igény, a szovjet-magyar közös vállalatoknak biztosított kedvezmény és egy sor más követelés teljesítése. Mindezek a terhek a magyar állam közigazgatási kiadásainak több mint felét tették ki, illetve az 1946/47. évi nemzeti jövedelem több mint 10%-át jelentették. Ilyen körülmények mellett a mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez, az ipari kapacitás működtetésének, termelő apparátusának szükségszerű kiegészítéséhez, a tönkrement épületvagyon helyreállításához, a lakosság, a vállalkozók által elvárt újjáépítéshez szükséges tőke a termelés alacsony színvonala - és a banki betétképződés szerénysége, növekedésének lassúsága miatt - alig vagy egyáltalán nem volt biztosítva. A kormány ezért mindent megtett a tartozásai kiegyenlítésének elodázása, illetve az állami jövedelmek, bevételek fokozása érdekében. Rácz Jenő pénzügyminiszter - és a Kisgazdapárt túlnyomó többsége - a nyugati, elsősorban az amerikai bankoktól kívánta igénybe venni, mint korábban már jeleztük, a magyar gazdaság talpon maradásához nélkülözhetetlen tőkét. Ez az elgondolás a polgári fejlődés megerősödését jelentette volna - és természetesen a Szovjetunió, a Magyar Kommunista Párt heves ellenállását váltotta ki. A gazdaság kapitalista irányú, nyugati segítséggel tervezett újjászervezésével szemben a baloldalnak, a Kommunista Pártnak is megvolt a maga elgondolása, aminek egyes elemeivel a Kisgazdapárt egy része is egyetértett. Ez a baloldali terv jelentősebb külföldi forrás igénybevétele nélkül a hazai erők központosítását, a magántőke és a helyi, önkormányzati erők fokozott igénybevételét helyezte előtérbe. Ennek a baloldali elgondolásnak a jegyében került sor a Nagy Ferenc kor78 Lásd a [4] 153. sz. jkv. fl] napirendi pontját és a) mellékletét, valamint MOL XIX-L-l-k 246. doboz B. dosszié Feljegyzés Magyarország gazdasági és pénzügyi helyzetéről.
