Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
23. [Rácz]Pénzügyminiszter: előterjeszti javaslatát a közszolgálati alkalmazottak nyugellátására vonatkozó egyes rendelkezések módosítása tárgyában. Minisztertanács az előterjesztést elfogadta. 35 megfelelően - úgy javasolta módosítani az elvben már elfogadott rendelettervezetet, hogy a hősi halált halt személy hozzátartozójára szálló örökség, illetőleg hagyomány ugyanolyan illetékkedvezményben részesüljön, mint amilyent a magyar zsidóság esetében az üldözések megbélyegzéséről és következményeik enyhítéséről szóló 1946: XXV. tc. biztosított. Ennek megfelelően az illetékeknek forintértékben való megállapításáról szóló 8500/1946. ME sz. r. (MK július 26., 167. sz.) 119. §-át, olyan értelemben kérte módosítani, hogy a „hősi halált halt személy örökösei a 20 000 forintot meg nem haladó tiszta hagyatéki érték után teljes, a hagyatéknak ezt meghaladó értéke tekintetében pedig ötven százalékos illetékmentességet élveznek, amely az öröklési illetéken felül az ingyenes vagyonszerzési illetékre is kiterjed." Az igazságügyminiszternek a pénzügyminiszterhez intézett T. 438/1946. sz. levele a tervezettel kapcsolatban rámutatott arra, hogy az öröklési illeték alapja a 8500/1946. ME sz. rendelet 109. §-a értelmében az örökség, illetőleg a hagyomány tiszta értéke, az ingyenes vagyonszerzési illeték alapja pedig a megszerzett vagyon teljes értéke, amelyből adósság és egyéb terhek címén levonásnak nincs helye, s ennek folytán a szöveg nem csak az illetékrendelet elveivel nem egyeztethető össze, hanem eltérő értelmezésekre is vezethet. Felhívta arra is a figyelmet, hogy a rendelettervezet 1938. november 1. napjától kezdődő visszaható hatállyal kívánta bevezetni az előírásait, mert - mint mondta - „ilyen szabályozás mellett rendelkezni kellene a felől is, hogy mi történjék a már befizetett illetékekkel, habár ennek - átértékelés hiányában - csak az 1946. évi augusztus hó 1. napja után forintban megfizetett illetékek tekintetében van jelentősége." Lásd a 24 470/1946. ME sz. r.-et, MK december 20., 291. sz. 35 A pénzügyminiszter 15 980/1946. III. sz. előterjesztésében rámutatott arra, hogy az állami alkalmazottak nyugellátásáról szóló jogszabályok egy része nem felelt meg a demokratikus és szociális elvárásoknak. Az új nyugdíjtörvény kidolgozását még nem tartotta időszerűnek, de a régi előírások legméltánytalanabbnak talált rendelkezéseit legalább részben módosítani javasolta, így az 5100/1924. ME sz. r. és a 7000/1925. ME sz. r. tekintetében a községi szolgálatból állami szolgálatba átlépő alkalmazottak esetében a teljes, tehát az ideiglenes minőségben eltöltött községi szolgálati idő beszámításának lehetővé tételét kérte. Több vonatkozásban javasolta az 1912: LXV. tc. előírásainak a megváltoztatását is. így az állandóan alkalmazott napszámosok, és munkások esetében a nyugbér folyósítását indítványozta lehetővé tenni, nemcsak a teljesen szolgálatképtelenné válásuk, hanem a tisztviselőkhöz és altisztekhez hasonlóan a megfelelő szolgálati idő vagy a hatvanadik életév betöltése esetén is. A szolgálati idő harminc napnál hosszabb megszakítása esetén is méltányosnak találta a folyamatosság elismerését az állami munkások esetében - ha a megszakítás a munkás hibáján kívül álló okból következett be. Az állami munkás és napszámos elhalálozása esetén, az özvegyen kívül az árvái számára is ellátást kívánt biztosítani. Megszüntetni kívánta azt az előírást, hogy a szolgálatát munkásként kezdő, majd tisztviselővé kinevezett személy szolgálati idejébe nem lehetett beszámítani a munkásként eltöltött időt. Az ideiglenes alkalmazottak, valamint a negyvenedik életévük betöltése után állami szolgálatba lépett alkalmazottak özvegyeinél az özvegyi nyugdíjakra igényt adó legkisebb szolgálati időt tíz év helyett, a végleges minőségben alkalmazottak özvegyei esetében előírt öt évre kérte leszállítani. Javasolta a szolgálattételre - az e kérdésben intézkedő 210/1946. ME sz. r. (MK január 8., 6. sz.) hatálybalépése előtt - berendelt nyugdíjas esetében a tényleges szolgálatban töltött idő ellátás szempontjából való beszámítását. Lásd a 24 480/1946. ME sz. r.-et, MK december 19., 290. sz., lásd továbbá e kötetben a [10] 159. sz. jkv. 37., és a [16] 165. sz. jkv. 26. napirendi pontját.
