Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
18. [Gyöngyösi] Külügyminiszter: bejelenti, hogy a CASBI-val kapcsolatos jogszabályok kibocsátása befejezést nyert, és a CASBI tárgyalások a legrövidebb időn belül megkezdődnek. Aromán kormány hajlandóságát fejezte ki a közvetlen tárgyalásokra. Minisztertanács a bejelentést tudomásul vette. 30 19. [Gyöngyösi]Külügyminiszter: bejelenti, hogy a békeszerződés aláírása aktuálissá válik. A fennálló törvények szerint ehhez felhatalmazás szükséges. A végleges szöveg azonban még nincs birtokunkban. Törvény szerint a békeszerződés aláírással Magyarország részéről is megerősítendő ugyan, de attól nem függ. Fontos azonban, hogy a Nemzetgyűlés az aláírás előtt állást foglaljon és az előzetes felhatalmazást adja meg, s mihelyt a végleges szöveg megérkezik az a Nemzetgyűlésben bemutatandó. 30 Aromán CASBI-ról lásd a jelen jkv. 2. napirendi pontjának 9. jegyzetét. A romániai Szövetséges Ellenőrző Bizottság helyettes elnöke, /. Szuszajkov vezérezredes 1946. október 12-én a román miniszterelnökhöz intézett levelében kérte a magyar természetes és jogi személyek CASBI-kezelés alá vont ingatlanainak a zárolás alóli feloldását, s a tulajdonosoknak való visszaadásuk előkészítését. A román kormány azonban - remélve, hogy ezek a javak idővel román tulajdonba kerülhetnek — nem sietett teljesíteni a kérést. A külügyminiszter ezzel kapcsolatos előterjesztése megtalálható a SZDP iratai között, lásd e jkv. c.) mellékletét. Iklódi Dezső bukaresti követségi tanácsos 1946. november 6-án kelt „szigorúan bizalmas!" jelzésű jelentése szerint Szuszajkov tábornok kérdőre is vonta az illetékes román főkormánybiztos-államtitkárt az intézkedések elmaradása miatt. A romániai SZEB-bel összeköttetést tartó bizottságban és a CASBI-nál - írta — azóta is „állandó tanácskozások folynak, melyeknek kifejezett célja a határozott szovjet álláspont ellenére az elintézést kihúzó és megnehezítő formákat találni." A romániai hivatalokban - folytatta Iklódi - az a vélemény alakult ki, hogy magyar részről a Szovjetunió kormányánál valamelyes nyomatékos intervenció történt és hogy a magyar kormány valószínűleg a »Petrozsényi«-hez hasonló módon más vállalatok átengedéséről is tárgyal a Szovjetunióval. Elsősorban - írta - az „Indumin" holding vállalat keretébe tartozó cukorgyárakat és a nagybányai „Phőnix" vegyiműveket említik román körökben." (MOL XIX-A-l-n, Románia dosszié „Z" 1946. 3520.) Az ügyben a román hivatalos intézkedést csak az ottani parlamenti választások után, november végén adták ki. A CASBI 34 031/1946. sz. rendelete szerint a Romániában birtokos magyar, illetve a volt deportált román állampolgárnak, akinek az ingatlanát korábban zár alá vették és felleltározták, öt napon belül jelentkeznie kellett a CASBI-nál, be kellett mutatniuk az állampolgárságukat igazoló iratokat, a telekkönyvi kivonataikat és az ingatlan értékére vonatkozó bizonylatokat. (MOL XJX-A-l-n, Románia dosszié „Z" 3472/1946.) Iklódi jelentette, hogy sikerült megszereznie a CASBI által zárolt magyar kereskedelmi és ipari vállalatok teljes jegyzékét, s azt, hogy ezek alap- és társasági tőkéje meghaladta az 1939. évi értékű 4 milliárd leit. Az adott időben (1946. november) ezek értéke mintegy 80 milliárd lei volt. (MOL XXX-A-l-n „Z" 1946. 3511.) Feltétlen magyar érdek volt, hogy a magyar ingatlanokat kivegyék az ellenséges államok, illetve polgáraik ingatlanait zároló CASBI kezelése alól, még akkor is, ha ezek jelentős része a szovjet jóvátétel fizetését szolgálta, ami természetesen a Szovjetunió romániai gazdasági térfoglalásával járt, s ez aggodalmat keltett a román hivatalos körökben. Lásd még VINCZE, 2000, 196-210.
