Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)

A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI

akciók keretében kapott és az importált cukor hozzászámításával a múlt évi helyzethez képest mégis lényeges javulást mutat. A húsellátás, amely a felszabadulás óta rendkívül kedvezőtlen volt, az ősz vége felé megjavult annak következtében, hogy a takarmányhiány folytán jelentős kényszervágások történtek. A javulás persze csak átmeneti - legfeljebb tavaszig tarthat - és távolról sem örvendetes, mert azt jelenti, hogy az amúgy is nagyon alacsony szarvasmarhaállomány még tovább csökken. A beromfiállomány a háborús pusztítások után bizonyos mértékben regenerálódott, de az utóbbi hónapokban a baromfivész nagy pusztítást okozott az állományban. Az iparcikkek közül a ruhaneműekben az ellátási helyzet javult ugyan, de még távol áll attól, hogy a legnyomósabb szükségleteket kielégíthesse. A textilfélékben a kormány egészen szűkre szabott adagolás bevezetését tervezi. Mint maximális juttatás fejenként és évenkint egy öltözet és egy váltás fehérnemű kiosztása remélhető. A lábbeliellátás tekintetében még kedvezőtlenebb a helyzet: a juttatható mennyiség alig 1/3-át tehetné a háború előtti, már magábanvéve is igen alacsony fogyasztásnak. Magyarország lakosságának évi élelmiszerfogyasztása 1 000 q-ban Az 1938/39 évi A népszövetségi norma szerint kívánatos Az 1946/47. évben rendelkezésre áll élelmiszerfogyasztás Búza és rozs 19 254 18 500 9 663 Árpa és — — 330 Tengeri — — 4 889 Gabonaneműek 19 254 18 500 14 882* összesen: Burgonya 10 542 9 000 5 925 Cukor 1 249 1 300 615 Zsiradék 965 2 100 779** * Ebből fedezendő a jóvátétel és a szovjetorosz hadsereg szükséglete is. ** Ebből 460 000 q szalonna és zsír és 319 000 q olaj. 3/ A pénzügyminiszteri exposé utalt arra, hogy miután a fizetőeszközszükséglet feltöltése a stabilizáció első öt hónapjában befejeződött, az ország hitelellátása most már úgyszólván kizárólag a pénzintézeteknél meginduló betétképződésre támaszkodhatik. A betétképződés szükségszerűen lassú folyamata azonban távolról sem képes az ország tőkeszükségletét biztosítani. Az alacsony nemzeti jövedelem következményeként a tőkeképződés Magyarországon már a háború előtt is lassú volt, az ország jelenlegi legyengült állapotában pedig szó sem lehet arról, hogy a jóvátétel, az újjáépítés és az életszínvonal szükségszerű megjavítása érdekében igényelt hatalmas tőke-