Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
magasabb, mint amennyit e dollárösszegnek a magyar hivatalos árfolyamon történő átszámítása eredményezne. Nyilvánvaló ezekből az adatokból, hogy a nemzetközi kötelezettségek terén a költségvetés egyensúlyát fenyegető veszélyt csak akkor lehet elhárítani, ha sikerül a petrozsényi szénbányának magyar tulajdonban lévő részvényeit a valóságos értéknek megfelelő összeggel a jóvátételbe beszámíttatni, 10 a fennmaradó jóvátételi kötelezettség teljesítésénél a tényleges termelési költségekhez közelebb álló beszámítási árakat elérni, végül, ha a megszálló hadsereg és a Szövetséges Ellenőrző Bizottság ellátása címén a költségvetési év hátralévő időszakában a békeszerződés megkötése folytán számottevő kiadásokkal már nem kell számolni. Ajóvátételen felül jelentkező békeszerződési terhek összegszerűségét pontosan meghatározni a magyar kormánynak ebben a pillanatban még nem áll módjában. Ezen a címen az 1946/47. évi költségvetésbe 200 millió forintot állított be a pénzügyminiszter. Ez az összeg azonban a Szövetséges Hatalmak állampolgárainak járó kártérítés törlesztésén felül a magyar-csehszlovák áttelepítési akciónak, a potsdami megállapodásban előírt német kitelepítésnek, úgyszintén a jóvátételnél és a hadsereg ellátásánál az előirányzattal szemben mutatkozó túlkiadásoknak is az egyedüli fedezete. Ezt az összeget is számításba véve, a fegyverszüneti és a békeszerződésből eredő összes terhek 1 167,5 millió forint összegű előirányzata 42,4 %-át teszi ki a 2 753,2 millióval előirányzott összes közigazgatási kiadásoknak és 9,9 %-át a 11,8 milliárd forintra becsült 1946/47. évi nemzeti jövedelemnek. Ezek a számok leplezetlenül feltárják azokat a nehézségeket, amelyeknek az előrelátása a magyar kormányt arra indította, hogy a békekonferenciához és a külügyminiszterek tanácsához intézett számos jegyzékben mutasson rá a békeszerződés gazdasági rendelkezéseiben a magyar gazdasági és pénzügyi életet fenyegető veszélyekre. Mivel a bevételi keretek tágítása és a kiadási keretek szűkítése egyformán lehetetlen, a magyar nép hallatlan erőfeszítései árán elért stabilizáció eredményei egy új inflációban semmisülnének meg, ha a békeszerződésen alapuló kötelezettségek teljesítése során a költségvetésben előirányzott összegeket túl kellene lépni. Ugyanezen megfontolás alapján a kormány a háború előttről származó külföldi adósságok szolgálata címén - azok fennállásának ünnepélyes elismerése mellett - semmiféle előirányzatot nem állított be a költségvetésbe; tette azt abban a reményben, hogy az ország régi hitelezői meg fogják érteni, hogy az ő érdekeit sem szolgálná, ha az adósságszolgálat beiktatásával az állami költségvetés deficitje olyan arányban növeltetnék, ami inflációra és az ország gazdasági összeomlására vezethetne. 2/ Súlyos feszültséget jelent úgy az államháztartás, mint [sic!] az egész gazdasági élet egyensúlya szempontjából a lakosságra a stabilizáció érdekében rákényszerített alacsony színvonal. Különösen a munkások és a tiszt10 Lásd NF MT. JKV. 1946, [19] 102. sz. jkv., [1] napirendi pontjának 11. jegyzetét, továbbá uo. az [55] 138. sz. jkv. [22] és a [62] 145. sz. jkv. [1] napirendi pontját.
