Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
A [4] 153. sz.jkv. a) melléklete az 1. napirendi ponthoz. [A SZEB és a külföldi követségek tájékoztatása az 1946/1947. évi állami költségvetésről - a pénzügyminiszter levéltervezete] Követ Úr (Altábornagy Úr) Van szerencsém csatoltan rendelkezésére bocsátani a magyar pénzügyminiszter által a Nemzetgyűlésnek 1946. évi december hó 10-én tartott ülésén az 1946-47. évi költségvetés benyújtása kapcsán mondott exposé kivonatos szövegét. Az exposé hű képet ad az ország gazdasági helyzetéről és részletes számszerű adatok felsorolásával világítja meg annak legfontosabb jelenségeit. Magától értetődik azonban, hogy az exposé, amely a stabilizációs törekvések jegyében született, nem téveszthette szem elől azt a szempontot, hogy a stabilizáció egyik leglényegesebb előfeltétele a széles néprétegek bizalma a pénzérték és a pénzügyi politika iránt. Ezért a következtetések levonásakor inkább a kedvező és bíztató jelenségeket állítja előtérbe és nem tér ki részletesebben azokra a nehézségekre és problémákra, amelyek a stabilizációval kapcsolatban annyi gondot okoztak és okoznak a magyar kormánynak. Amidőn tehát a magyar kormány köszönetét tolmácsolom a Szovjetunió (az Amerikai Egyesült Államok, az Egyesült Királyság) kormányának, a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak, azért a megértő támogatásáért, amelylyel a stabilizáció megvalósítását a maga részéről elősegítette, kötelességemnek tartom, hogy a magyar költségvetés helyes értékelése érdekében kormányom nevében rámutassak a következőkre: 1/ A költségvetés, miként azt a pénzügyminiszteri exposé nevezi, ú. n. deduktív költségvetés, vagyis szerkesztésénél abból a maximális bevételi lehetőségből indultak ki, amellyel a nemzeti jövedelem várható alakulása mellett reálisan számolni lehetett, s ehhez kellett a kiadásoknak alkalmazkodniok. A bevételi oldal ezek szerint adva volt és figyelemmel arra, hogy kizárólag az állam céljaira a nemzeti jövedelem 14 %-át, az önkormányzatokkal együtt pedig csaknem 30 %-át veszi igénybe, további fokozása nem remélhető. Mindaddig tehát, amíg a kiadásokat sikerül az előirányzott keretben tartani, a pénz stabilitását az államháztartás oldaláról nem fenyegeti veszély. Bármilyen komoly kiadási többlet jelentkeznék azonban akár a személyi, akár a dologi kiadásoknál, akár végül a nemzetközi kötelezettségeknél és a békeszerződési terheknél, ezekre a kiadásokra a nemzeti jövedelem adott keretei között újabb fedezetet találni már nem lehetne, s ha azok finanszírozása mégis megkíséreltetnék, ez feltétlenül inflációs jelenségeket idézne elő. Márpedig, ha az elmúlt két év alatt lezajlott példátlan arányú infláció után néhány hónap múlva Magyarország ismét inflációs gazdálkodásra kényszerülne, ez az újabb infláció az ország gazdasági és politikai összeomlásához vezetne. A magyar kormány úgy véli, hibát követne el, ha mindazon tények mellett,
