Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
A MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI
csúcsrészvénytársaság üzletvitele alá kerüljenek, vagy állami üzem legyen a megoldás. 4/ Kell-e máris rendelkezni és miképpen lehet a visszabocsátás kérdéseiről. Az első 3 kérdés tárgyalásában Bán miniszter úr személyesen részt vett. ad 1/ Az igazságügyi tárca képviselője szerint az állami kezelésbevételt csak törvény mondhatja ki, mert az 1946: VI. tc. (felhatalmazási törvény) szerint a minisztérium az állam gazdasági rendjének biztosítása érdekében a fennálló törvényektől eltérő rendelkezéseket megállapíthat ugyan, de a Nemzetgyűlés által alkotott törvényektől eltérőt nem. Márpedig az 1946. I. tc., 100 mint az állampolgárok természetes és elidegeníthetetlen jogát, kifejezetten biztosítja a tulajdonjogot, az állami kezelésbevétel pedig a tulajdonjogot nyilván élénken érinti. Bán miniszter úr azt válaszolta, hogy a kérdést megbeszéli az igazságügyminiszterrel; ha az vállalja a rendelet formájában való szabályozást, akkor ez által a parlamenti felelősséget is vállalta. Ad 2/ A miniszterelnök képviselője feltette a kérdést, az állami kezelésbevétel nem jelent-e a stabilizáció szempontjából káros terhet az államháztartásra és a pénzügyi kihatások nem tisztázandók-e még a kezelésbevétel elhatározása előtt? Az iparügyi miniszter azt válaszolta, hogy az állami kezelésbevétel a stabilizációt nem hogy veszélyeztetné, hanem erősíti. A vállalatok deficitjeit eddig is az állam volt kénytelen fedezni, hogy a munka meg ne álljon; a vállalatok deficitet hangoztattak, holott tiszta nyereségük is volt, amelyet részben új vállalatokba fektettek, részben gyanú van rá, hogy kisíboltak; végül a vállalatok külföldön lévő értékeiket (pl. már kifizetett, kitűnő szerszámgépeket) nem hajlandók hazahozni és ezzel a nemzetnek kárt okoznak. Leányvállalatokat pedig azért kell állami kezelésbe venni, mert a tőkék egymásba vannak fonódva, és noha termelési egységben vannak a fővállalattal (pl. a fővállalat félkészgyártmányát a leányvállalat fejezi be) egymásnak keresztbe számláznak, ezzel az árat drágítják és a hasznot a leányvállalathoz számítják. Van olyan eset is, hogy a leányvállalat termelésileg nem függ ugyan szorosan össze a fővállalattal, de nyereséges és éppen nyereségével van hivatva a fővállalat deficitjét enyhíteni. A miniszterelnök képviselője hangsúlyozta, hogy az állami kezelésbevétel eredeti terve csak a három fővállalatra terjed ki; ha mégis a kezelésbe vétel céljához (jóvátétel és gazdasági újjáépítés), termelésileg vagy logikailag valamely leányvállalat kapcsolódik, akkor ennek kezelésbevételét a minisztérium ám rendelje el külön rendelettel; de mellőzendő az a megoldás, amely általánosságban minden olyan leányvállalat kezelésbevételét generálisan kimondja, amely leányvállalat az iparügyi tervezetben foglalt bizonyos ismérvek szerint a fővállalattal valamennyire is összefügg és ez alól csak a Az államformáról szóló törvény.
