Szűcs László: Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertnácsi jegyzőkönyvei 1946. november 22. - 1947. május 31. A. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 46. Budapest, 2008)
BEVEZETÉS
havonta átlagosan 1,2-1,8 millió dollár, azaz 35-50 millió forint értékű ipari terméket és 330 ezer dollár, azaz mintegy 15-20 millió forint értékű mezőgazdasági terméket szállított a Szovjetuniónak, így négy-ötszörösét fizette meg az ország a jóvátételnek. 7 A nagy anyagi megterhelés enyhítése szempontjából vetődött fel még 1946 tavaszán a romániai petrozsényi kőszénbánya-vállalat magyar tulajdonban volt részvényeinek (a legnagyobb magyar külföldi érdekeltségnek) jóvátétel fejében a Szovjetunió számára való átadásának terve. A bányák összes részvényeit 40 800 000 dollárra értékelték, ennek mintegy 62 százaléka, tehát mintegy 25 300 000 dollár értékű részvény volt magyar vállalatok tulajdonában. A hosszas tárgyalás során a szovjet fél ennek az összegnek csak egy töredékét (6-6,5 millió dollárt) volt hajlandó beszámítani a jóvátételbe. Végül 12 000 000 dollár fejében adta át a magyar kormány a részvényeket a Szovjetuniónak azzal, hogy ebből 3,5 millió dollár az 1946. évi, 6 millió dollár az 1947. évi, 2,5 millió dollár pedig az 1948. évi jóvátételi szállítások fejében fog elszámolást nyerni. 8 1946 végén, 1947 elején a Szovjetunió a Potsdami Egyezménynek 9 a magyarországi német vagyon átadására vonatkozó kérdéskomplexumát helyezte előtérbe. A magyar kormány az egyértelműen német vállalatok, ingatlanok átadását lényegében gyorsan megoldotta: összesen 95 részvénytársaság, 37 közkereseti társaság és 69 egyéni cég, betéti társaság, illetve szövetkezet, összesen 201 cég átadására került sor. Nagyobb problémát jelentett az, hogy a Szovjetunió nem csak a tisztán német tulajdonban lévő vállalatokra tartott igényt, hanem a vegyes tulajdonú vállalatokra is, sőt, gyakran a németek által a háború során megszállt országok vállalkozásainak magyarországi tulajdonára is. így osztrákok, franciák, hollandok, sőt svájciak, amerikaiak és a zsidók német birtokba vett vagyonára is. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság szovjet vezetősége nem volt tekintettel a szövetséges hatalmak 1943-ban elfogadott, szovjet részről is aláírt londoni nyilatkozatára, sem az eredeti tulajdonosok tiltakozására, és úgy foglalt állást, hogy minden vagyon kai (Szovjetunió, Csehszlovákia, Jugoszlávia) új tárgyalásokat kezdjen, s az 1938-as dömpingárak helyett az 1938-as világpiaci árakat, illetve az adott időben érvényben lévő nemzetközi dollár-árak alapulvételét kérje a jóvátételi árak megállapításánál. A Pénzügyminisztérium 1947 márciusában e tárgyalások előkészítésére munkaközösség szervezését kezdeményezte, tudatában volt azonban annak, hogy e törekvés sikerét „nem annyira a dokumentumokkal alátámasztott ármegállapítások helyessége, mint inkább az érdekelt államok ez irányú készsége, és nem utolsó sorban a mindenkori külpolitikai atmoszféra fogja meghatározni." MOL XLX-L—l-k Magyar-szovjet pénzügyi tárgyalások. Jóvátétel. Tájékoztatás Vásárhelyi államtitkár úr részére a jóvátétel jelenlegi állásáról. 28-29. old. 243. doboz. 7 Lásd a jelen kötetben [2] 151. sz. jkv., [8]-[9], a [7] 156. sz. jkv. 7., [9] 158. sz. jkv. 1., a [12] 161. sz. jkv 6., valamint 121. napirendi pontját és g)-h) mellékletét, a [19] 168. sz. jkv. [2] napirendi pontját. Lásd továbbá BALOGH-FÖLDESI, 1998. 8 Lásd e kötetben a [7] 156. sz. jkv. 1., a [9] 158. sz. jkv. 1., a [12] 161. sz. jkv. 120., a [14] 163. sz. jkv. 69. napirendi pontját, és az ezek jegyzeteiben hivatkozott irodalmat. 9 Lásd NF mt. jkv. 1946, [29] 112. sz. jkv.-ben a 73. és a [64] 147. sz. jkv. 2. napirendi pontját, valamint jegyzeteiket és az utóbbi napirendi pont a) mellékletét.
