Szentpétery Imre: Az Árpád-házi hercegek, hercegnők és a királynék okleveleinek kritikai jegyzéke (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 45. Budapest, 2008)
nevű földeket (quasdam terras Vrboch et Ebris vocatas sitas inter fluvios Zlonin et Kemichnice vocatos), miként tették azt kiváltságleveleikkel fia, [IV.] László király, valamint annak felesége, a menye is, kiváltképpen azért, mert nemrég (nuper) Dénes bánnal együtt a szolgálatában eljárva fogságba esett és megsebesült. — D. p. m. ven. et discr. viri mag. Luche sancte Strigoniensis eccl. prepositi, au. n. canc. f. n. a. ab inc. D. M° CC° octagesimo secundo. Átírta: HL András király 1299. (júl. 5. előtt) — Arhiv Hrvatske, Documenta mediaevalia varia 905. (DF 219 421.) CDCr Suppl. H. 120. A hozzávetőleges napi keletet az határozza meg, hogy Erzsébet alkancellárja, Lukács 1282. júl. 5-én kelt oklevelében már szepesi prépostnak mondja magát (Fejér V. 3.134.). — IV. László királynak és feleségének, Izabella királynénak az oklevélben említett oklevelét lásd RA 3056. sz., ül. 193. sz. 140 1282. — idősebb küályné, egész Szlavónia, valamint Macsó és Bosznia hercegiül. 5. nője (maior regina Hungarie, ducissa totius Sclavonie, de Machou et de Bozna) után) Joanca ispán fia Benedek ispánnak adományozza részint csere címén, részint pedig vásárlás jogán (tam ratione concambii, quam etiam iure venditionis) a korábban Kornél fia Tamásnak és Csák nb. (de genere Chak) Miklós fia János mesternek adott (328. sz.), de utóbb visszavett Orbova (Vrboa~Wrboá) királynéi földet (térre nostre) tartozékaival együtt, részint cserébe a Benedek ispántól elvett Podgorja (Podgoryá) bűtökért, amelyet az Morthunus fiaitól, Mátyástól és Pétertől vásárolt — s noha a bütokot vásárolta, az a jog és az ország szokása szerint örököltnek számít (que licet emptitia sit, de iure tamen et regni consuetudine approbta hereditaria reputatur) —, részint pedig, mivel Orbova birtok értékesebb (potior et utilior), mint Podgorja föld, Benedek ispán dénárokban és ezüstben (in denariis et argento) kétszáz márkát fizetett a királynénak, mely összeget az a hűtlenek fogságába esett fia, a küály kiszabadítására adott át híveinek. — D. p. m. ven. patris Pouce episcopi Sirimyensis, au. n. canc. f. n. a. ab inc. D. M mo CC mo octuagesimo secundo. Átírta: TV. László király 1283. szept. 11. > pozsegai káptalan 1370. jan. 9. — DL 33 731. (NRA 1503. 23.) Tartalmilag átírta (az átírás alapján): Szécsi Miklós országbíró 1382. aug. 23. — DL 33 726. (NRA 1511.19.) Fejér V. 3.128. („E Dipl. Hung. p. 482."), Smiciklas VI. 421. (az átírás alapján) — Kivonat: Wenzel IX. 358., Kukuljevié: Regesta n° 1333. és 1357. (1283-ra). A hozzávetőleges napi keletet az határozza meg, hogy 1282. júl. 5-én még Lukács szepesi prépost volt Erzsébet özvegy küályné kancellárja (Fejér V. 3.134.).
