Szentpétery Imre: Az Árpád-házi hercegek, hercegnők és a királynék okleveleinek kritikai jegyzéke (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 45. Budapest, 2008)

D. p. m. mag. Nicolai prepositi Transüvani, au. n. vicecanc. f. n. a. D. inillesimo ducentesimo septuagésimo secundo. Wenzel III. 275. (Horvát István másolata alapján) Mivel az oklevél V. Istvánt még élőként említi, minden bizonnyal a király halála (1272. aug. 6.) előtt kelt. 97 1272. szept. 22. Buda 1272. szept. 29. (Margit-)sziget 1272. szept. 29. (Margit-)sziget — asztalnokának és harcosai jobbágyának (dapiferi nostri iobagionis exercitualium nostrorum), Latamas fia Leukának, valamint Márknak azt a Csév (Chuu) nevű, egy ekealjnyi földet a szőlővel, kaszálóval (cum vinea et [fenjefo) és más tartozékaival együtt, amelyet bizonyos Cherke Latamas atyafiával (fratré), Márkkal együtt birtokolt, visszaadja oly módon, ahogy azt korábban [Latamas, Leuka] apja birtokolta, a beiktatást klerikusával, Simonnal végeztetvén el s kizárván (remoto) a birtoklásból Cherke-t.—D. Bude, in crastino M[a]thei ap. a. D. M° CC° LXX° secundo. Eredeti: 15,5 x 6,5 cm. Bevágások a hátlapra nyomott pecsét számára. — DL 811. (Mon. Pos. 51. 4.) Említi: Izabella királyné 1274. — DL 875. (Mon. VBud. 25. 33.) Hazai okit. 62. — Az említést lásd a 159. sz. alatt. 98 — Itimerius fia Imrének adományozza érdemeiért a Jáhom (Iari) nevű nyolc ekealjnyi királynéi földet (terram nostram ... nostre penitus collationi spectantem) tartozékaival együtt Zala megyében, leírva egyúttal annak határait is a vasvári káptalan írásbeli jelentése szerint. — D. p. m. ven. patris Ph. [= Philippi] episcopi Vaciensis, au. n. canc. f. n. a. D. M° CC° septuagésimo secundo, in insula Virg. glor. in festő S. Michaelis archangeli. Eredeti: 39,5 x 20,7 (+ 3,6) cm. A kezdő E hiányzik. Sérült, foltos hártya. Függőpecsét lila zsinórja. — DL 99 856. (Batthyány cs. körmendi lt. Acta Ant. Mise 5. 6.109.) Zala vm. Okit. I. 70. — Kivonat: Köblös: Zalalövő 8. sz. 99 — Perclúnus királyi kamaraispán (comes camere domini regis) kérésére átírja és megerősíti [V.] István király [1270. évi] privüégiumát (RA 2031. sz.) a rojesai vár Machich villicatusnak mondott földjéről (terra castri de Riuche, que villicatus Machich nuncupatur). — D. p. m. ven. patris Ph. [= Philippi] Dei gráfia episcopi Waciensis, au. n. canc. f. n. in insula Virg. glor. a. D. millesimo ducentesimo septuagésimo secundo, in festő S. Mychaelis archangeli.