Szentpétery Imre: Az Árpád-házi hercegek, hercegnők és a királynék okleveleinek kritikai jegyzéke (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 45. Budapest, 2008)

46 Jolánta királyné (II. András király második felesége) / Mária királyné (IV. Béla király felesége) 1226. — érdemeiért [Csák nb. Miklós ispánnak,] Ugrin volt esztergomi érsek [atyafiának] adományozza Fejér megyében (in parochia Albensi) a bányai (de Bana) ispánsághoz tartozó Vinért (Yner) az ott élő nyolc háznéppel, nyolc szőlővel és 160 hold földdel (V7IÍ mansionibus ... VIII vineys et CLX yugeribus térre) udvarispánja, Atyusz (Ocuzh) és más bárói jelenlétében (presentibus); az adományos beiktatását szerviensével (per ... nostrum servientem), berencsei (de Berensé) Buda fia Miklóssal végeztetvén el. — D. p. m. mag. Zlaudi lectoris Albensis, n. canc. a. D. M° CC° XXVT. Eredeti: 14 x 12,5 (+ 1,5) cm. Sérült hártya. Vörös és ezüst zsinóron függőpecsét töredéke. — DL 61126. (Kisfaludy cs. lt. 4.) Győri tört. rég. füz. Ed. 297., Wenzel VI. 432. (mindkettő II. András okleveleként) — Kivonat: RA 433a. sz. Az oklevél bal felső sarka hiányzik, így sem a kibocsátó, sem az adományos neve nem olvasható. Az adományos személyének kiléte egyértelműen meghatározható: Csák nb. Miklós ispánról van szó, hiszen (1) a kortársak őt emlegették „Ugrin érsek fratere"-ként (lásd Karácsonyi: Magyar nemzetségek 330.), (2) ezen Miklós a nemzetség un. Kisfaludy-ágához tartozott, s az oklevél a Kisfaludy család levéltárában maradt fenn, (3) Miklós valóban birtokolta Vinért, s 1231-ben Lőrinc nevű fiára hagyta (vö. Fejér Hl. 2.229.). Nehezebb állást foglalni az oklevél kibocsátójának kérdésében. Szentpétery ugyan felvette az oklevelet H András oklevelei közé (lásd RA 433a. sz.), megjegyezte ugyanakkor, hogy az „valószínűleg ... Yoles királynőé". Az oklevél archontológiai adatai valóban inkább királynéi oklevélre engednek következtetni, ahogy arra már Szentpétery is utalt, s — amennyire a töredék alapján megítélhető — az oklevélen függő pecsét sem II. András királyé. Említést érdemlő körülmény továbbá, hogy az (árki)bányai várispánság ügyeiben más királynék is rendelkeztek (lásd a 72., 167. és 173. számokat). Az oklevél kelte — Szentpétery megjegyzésével ellentétben — az eredetiben világosan kivehető. 48 1248. Mária királyné verőcei vendégtelepeseinek (hospitibus nostris de (Margit-) Wereuche) ugyanazon szabadságot (libertatis conditionem) adományozza, sziget mint amilyet a segesdi vendégtelepesek (hospites de Segust) élveznek; megállapítja évi pénz- (census) és élelemadójukat (victus) leírva egyúttal földjük határait is. — D. in insula Leporum p. m. f. n. canc. mag. Acus thesaurarii Albensis eccl. a. D. millesimo ducentésimo quadragesimo octavo. Eredeti: 57 x 31,6 (+ 2,6) cm. Díszes kezdő M. Függőpecsét arany és vörös zsinórja. — Hrvatski Drzavni Arhiv, Neo-regestrata Acta 590.29. (fényképe: DL 33 406.) Átírta: pozsegai káptalan 1300. máj. 19., melynek 1759. évi másolata: DL 32 691. Említi: a) Miklós szlavón bán 1353. okt. 21. — DL 33 408. (NRA 590.27.) b) Miklós szlavón bán 1354. febr. 3. — DL 33 407. (NRA 590. 26.)