Szentpétery Imre: Az Árpád-házi hercegek, hercegnők és a királynék okleveleinek kritikai jegyzéke (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 45. Budapest, 2008)
rály foglalta aranypecsétes oklevelébe (RA 192. sz.), [IV.] Béla pedig Bobonigot, akit István bán idejében bizonyos várnépbeliek (quidam castrenses) perbe fogtak Vodicsa föld ügyében, megerősítette az adomány birtokában (RA 709. sz.), s ezért Borának és társainak örök hallgatást parancsol Vodicsa föld ügyében. — D. p. m. ven. patris Ladyzlai episcopi Tynniensis, au. n. canc. dil. et f. n. a. ab inc. D. M° CC° LX° nono, ducatus a[u]t. n. a. primo. Eredeti: 47,5 x 32,7 (+ 4) cm. Kezdő B és több kezdőbetű hiányzik, melyek közül a B-t újkori kéz pótolta. Bevágások a függőpecsétet tartó zsinórzat számára. — DL 66 477. (Blagay cs. lt. 5.) Blagay okit. 18. (az eredeti alapján), Smiciklas V. 514. (a Blagay okit. alapján) — Kivonat: Kukuljevic: Regesta n° 991. 41 1269. — egész Szlavónia, Dalmácia és Horvátország hercege (totius Sclavonie, Dalmacie Crouacieque dux) berényi vendégtelepesei (hospites nostri de Beryn et ad eam pertinentes) kérésére átírja és megerősíti apja [1264. szept. 9-i] privilégiumát (RA 1409. sz.) szabadságaikról és kötelezettségeikről; azzal a módosítással azonban, hogy azon három nehezék helyett (pro tribus ponderibus), amelyet eddig fizettek, ezentúl évente tizenöt báni dénárt (denarios banales) adjanak, valamint azok, akik a segesdi ispán alá tartoznak, a pecsenyevivőnek semmit se adjanak (iidem, qui sunt sub comité de Segustino constituti allatori assature nil dare teneantur). — D. p. m. ven. patris Ladizlai episcopi Tyniensis, au. n. canc. dil. et f. n. a. D. millesimo ducentésimo LX° nono, ducatus aut. n. a. primo. Átírta: V. István király 1270. — DL 561. (NRA 612. 2.) Fejér IV. 3.529. (a Hevenesi-gyűjtemény alapján), Smiíiklas V. 519. (az átírás alapján), Solymosi: Járadék 224. (az átírás alapján) — Kivonat: Kukuljevic: Regestan 0 995. 42 (1269. — egész Szlavónia, Dalmácia és Horvátország hercege (dux totius vagy Sclavonie, Dalmacie atque Croacie) egyezségre lép a Franco preceptor által előtte) képviselt templomos renddel abban a perben, amelyet a nevében apja, [IV.] B. [= Béla] magyar király (regem Ungarie) folytatott a rend ellenében Zengg város és a gecskei birtok (super civitate Scennie et possessione de Gechke) ügyében. Az egyezség (transactione, compositione seu pactione) értelmében átadja a templomosoknak a dubicai ispánságot minden tartozékával együtt (comitatum de Dobicha cum omni districtu, iurisdictione, honore ac suis pertinentiis), külön is megemlítve a nyestbőradót és a zsolozsmának nevezett báni megszállást (cum marturinis et descensu bani vulgariter zuluzma vocato), fenntartva azonban magának az egész Szlavóniában kamarahaszna címén szedett rendkívüli adót (collecta, que per totam Sclavoniam ratione camere nostre exegi consuevit). Eltiltja továbbá a bánt, a hercegi udvar bíráját (iudex curíe ducaíis) és az ispánokat a dubicai