Szentpétery Imre: Az Árpád-házi hercegek, hercegnők és a királynék okleveleinek kritikai jegyzéke (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 45. Budapest, 2008)
naival (cognatis suis), Donk, Neudasa, továbbá Chutk fiai és unokái, István, Benk, Wlchina, Otho és Wlcodrug fiai, továbbá Godigoy fiai és unokái, Wlksa, Pubisa, Gurdaueth és egész nemzetségük (tota generatio predictorum) azzal vádolták meg a zágrábi káptalant és a kanonokokat, hogy — noha ők a zágrábi vár jobbágyai (iobagiones castri Zagrabiensis) voltak — őket és három falujuk földjét újabban (de növő) erőszakkal elfoglalva tartják. A káptalan és a kanonokok viszont azt állították, hogy a három falu földjét és őket (terram trium villarum ... et ipsos) 49 éve békésen birtokolják, amit [Béla herceg] apja és anyja (78. sz.) okleveleinek bemutatásával bizonyítottak. [Béla herceg] azonban a nagyobb bizonyság kedvéért esküt ítélt meg a káptalannak, amelynek során a Bratona fiai és társaik által kiválasztott Péter mester zágrábi és Nicodemus mester kemléki (de Kemnuk) főesperes, valamint Drisa mester zágrábi olvasókanonok, ill. a káptalan által kijelölt Buza mester zágrábi éneklőkanonok, Mihály mester zágrábi őrkanonok és Benedek mester gercsei (de Guerche) főesperes — jóllehet Bratona fiai és társaik el akarták engedni az esküt — [Béla herceg] káplánja (capellano nostro), Saul pap (sacerdote) előtt a nagyobb egyházban a szent király oltáránál (in maiori ecclesia in altari sancti regis) letették az esküt, amelynek alapján [Béla herceg] bárói tanácsával élve (habito consilio baronum nostrorum) a falvakat tartozékaikkal együtt a káptalannak ítéli, a másik félnek örök hallgatást parancsolván. — D. Zágrábié, a. D. M° CC° LX° nono. Átírta: V. István király 1270. júl. 29.—Hrvatski Drzavni Arhiv, Zágrábi káptalan lt. Acta antiqua 23. 53. (DF 256 517.). Tkaléic: Mon. episc. Zagr. 1.147. (az átírás alapján), Wenzel XI. 586. (Tkaléic: Mon. episc. Zagr. alapján), Smiciklas V. 517. (az átírás alapján) — Kivonat: Kukuljevic: Regesta n° 993. 39 1269. | — szentambrusi vendégtelepeseinek verőcei vendégtelepesei szabadságait adja, külön is megemlítve a verőcei ispán joghatósága alóli mentességüket és a falunagy választásának szabadságát, valamint a nyestbőradó fejében való fizetési kötelezettségüket. Eredeti: 36,2 x 27,8 cm. A kezdő B hiányzik. Függőpecsét zsinórzata. — Erdélyi Nemzeti Múzeum lt., Törzsgyűjtemény 3. (DF 253 631.) 19. századi másolata: DL 86 610. (Teleki cs. gyömrői lt.) Fejér IV. 3. 530. (a Cornides-gyűjtemény alapján), Smiciklas V. 516. (a Cornides-gyűjtemény alapján) — Kivonat: Kukuljevic: Regesta n° 996., Tört. Tár 1889. 526. (8. sz.) Az oklevél szövege (az eredeti alapján): [B]ela' Dei gratia dux [t]otius' [S]clavonie,* [DJalmatie* et [C]rouacie a universis Christi fidelibus presens scriptum inspecturis salutem in omnium salvatore. [A]d" universorum notitiam harum serié volumus pervenire, quod hospites nostri de Sancto Ambrosio ad nostram accedentes presentiam a nobis humiliter postularunt, ut eos sub libertate habere et conservare dignaremur, qua gaudent hospites nostri